Az örmény klasszikus és világzenészekből álló zenekar névadóját többnyire csak a modern misztikusok tanai iránt érdeklődő olvasóközönség ismeri. G. I. Gurdjieff (1867–1949) azonban nemcsak filozófus volt; komponálással és táncoktatással/koreográfiával is foglalkozott. Tanításai vallásköztiek; közel- és távol-keleti gondolatrendszerek kétségtelenül hatottak rá, mégis sikerült önálló bölcseletet létrehoznia, melyet egyik tanítványa, P. D. Uszpenszkij negyedik útnak nevezett. Legismertebb gondolata, hogy az emberiség egyfajta kába álomállapotban éli végig az életét, s úgy szemléli a világot, mintha álmodná azt. E szellemi tompaságból azonban van felébredés. A szóban forgó lemeznek is ez a címe: ébredjetek fel!
Máté J. György
Gurdjieff zenei pályafutásának három időszaka van. Kezdetben (1910-es évek) balettzenéket írt. Második korszakában (1920-as évek első fele) együtt dolgozott az ukrajnai születésű Thomas de Hartmannal. Ez pályájának legismertebb szakasza. Ekkor születtek szent zenéi, melyeket az orosz ortodox keresztény liturgia mellett főként kaukázusi, illetve közép-ázsiai tradíciók inspiráltak. A Schott cég négy kötetet publikált e zongoraművekből. A Gurdjieff Ensemble-t alapító Levon Eskenian előtt főleg zongoristák játszották lemezre Gurdjieff szent zenéit (Cecil Lytle, Keith Jarrett, Frederic Chiu), majd a Vassilis Tsabropoulos (zongora)-Anja Lechner (cselló) páros gondolta újra némely művét Chants, Hymns and Dances (2004), illetve Melos (2007) című lemezeiken. A kései zenék általában harmóniumra íródtak a németek által megszállt Párizsban.
Levon Eskenian jelentős világzenei együttese immár harmadik lemezével örvendezteti meg a world music barátait. Egzotikus keleti hangszerek egész arzenálja (kanon, duduk, blul, ud, tar stb.) vonul fel a lemezen. Azonban ezúttal nemcsak az örmény bölcs kompozícióinak új hangszereléseivel találkozunk, hanem a régi Örményország bárdjainak és trubadúrköltőinek – Ashugh Jivani, Baghdasar Dbir, Sayat-Nova (Szaját-Nova) – megzenésített dalaival. Vagyis Eskenian zenekara népi hangszerekre arranzsálta a régi verseket, valamint Gurdjieff bizonyos szerzeményeit. Miközben az előadások nagy részét csak az együttes néhány tagja adja elő, például Gurdjieff Remegő dervis című darabjának megszólaltatásában csupán hét hangszer működik közre, a CD csúcspontját jelentő Nagy ima előadásában a zenekaron kívül megszólal az Örmény Nemzeti Kamarakórus is, fenséges, többféle rituális muzsikából építkező búcsúdarabot varázsolva a gyűjtemény végére. Eskenian így fogalmaz: „Azt hiszem, a Nagy ima több mint egy egyszerű „szerzemény”. Egyike a legmélyebb és legtranszformatívabb daraboknak, melyekkel Gurdjieff életművében találkoztam.”
Ha van ellenpontja Gurdjieff művének a lemezen, akkor alighanem Sayat-Nova költeményei azok. E 18. századi költő életét a grúz Szergej Paradzsanov 1969-es A gránátalma színe című filmje dolgozta fel művészi eszközökkel. Műveinek zöme minden filozofikussága ellenére szekuláris. A három nyelven alkotó költőnek II. Héraklész grúz király is tisztelője volt: az udvarába hívatta, és udvari zenésszé/költővé nevezte ki.
Eskenian együttesének egyik fő érdeme, hogy Gurdjieff zenéit visszaültette az eredeti talajba. Ne feledjük, ezek a muzsikák valaha, a koreográfus életében francia szalonokban szólaltak meg (Prieuré des Basses Loges, Avon), nem feltétlenül a legautentikusabb közönség előtt. Az örmény zenekarnak hála, e művekből ismét „néprajzi értelemben autentikus” keleti zene lett. A zenehallgató szívesen eljátszik a gondolattal, hogy maga Gurdjieff hasonló muzsikákat hallgatott vándorlásai során, amikor bejárta Örményországot, a Közel-Keletet, Közép-Ázsia jó részét és Indiát, valamint Észak-Afrikát. Templomokat és kolostorokat keresett fel, ahol számtalan helyi szakrális zenével ismerkedett meg.
Levon Eskenian első ECM-lemeze (Music of Georges I. Gurdjieff) díjat kapott world music kategóriában. A 2021-ben Jerevánban rögzített Zartir is megérdemelne egy hasonló elismerést.
The Gurdjieff Ensemble, Levon Eskenian: Zartir (ECM Records, katalógusszám: ECM 2788)
