Az Erato – hat évvel Diego Fasolis bejátszása után – újabb felvételt jelentetett meg Gluck remekművéről. Akkor Philippe Jaroussky volt a főszereplő, most Jakub Józef Orliński. Az Il Giardino d’Amore zenekart Stefan Plewniak vezényli. Az együttes neve félrevezető lehet, hiszen lengyel zenekarról van szó – persze a zenében univerzális az olasz nyelv.
Zay Balázs
Egészében véve jó előadásról van szó. Historikus szemléletű, gyors és dinamikus felfogás jellemzi. Lehetne az előadásban több finomság, viszont meg kell hagyni, hogy Plewniak karmesternek sikerül végig megtartania a lendületet, továbbá nincsenek olyan mozzanatok, melyek túlmennének a jó ízlés határain. Ez érvényes Orliński kontratenorra is, aki eleven előadást nyújt. Bár nem az egyes részletek a szubtilis megoldása jellemzi, végig lenyűgöző biztossággal és a megközelítéshez igazodó stílushűséggel énekel.
Az Orfeo ed Euridice a korszakos operák egyike, ráadásul olyan egyedi alkotás, mely magában áll az egész operatörténetben, tehát quasi maga a korszak. Interpretációjának története egész különös. Korábbi megszólaltatási szinte köszönőviszonyban sincsenek ezekkel a mai előadásokkal. Furtwänglerrel és Karajannal egy-egy élő felvétel maradt csak fenn. Furtwänglerrel akárha még valahol Elgar idejében járnánk. Míg Fasolis vagy Plewniak felvételén roppant gyors a nyitány, nála nagyon lassan vonul. Karajan elhagyta a nyitányt, ami általában nem örvendetes, ugyanakkor salzburgi előadásán sikerült a pillanat tört része alatt olyan atmoszférát varázsolnia, mely egészen kivételes: a közönség még tapsol, amikor belekezd a nagyon intenzív megformálású gyászzenébe. Hátborzongató effektus.
A hangok is egészen mások, főleg Orfeusz tekintetében. Fedora Barbieri vagy Giulietta Simionato hogyan is volna összehasonlítható Jarousskyval vagy Orlińskivelvel? Ez jól mutatja az alternatívákat: mindenütt van plusz és mínusz. Olykor elképzelem a kettő ideális ötvözetét, de ezt nemigen hallani ki a létező előadásokból. S itt el is érkezünk egy centrális ponthoz. Egy olyan felvételt tekintek centrális pontnak, melynek jócskán vannak negatívumai, mindenekelőtt a hangminőség, ugyanakkor minden idők legnagyobb és valószínűleg utolérhetetlen Orfeusza, Kathleen Ferrier énekli benne a főszerepet. Az 1951-ből való élő felvételen a Holland Opera Zenekarát Charles Bruck vezényelte. Ferrier alakítása – mind a hang, mind az előadásmód tekintetében –messze minden más fölé emelkedik. Az a szint, amit Callas tudott elérni legjobb alakításaival. Elég arra gondolni, ahogy megszólal a panaszos Euridice! felkiáltás a kórus éneke felett. Míg Jaroussky vagy Orliński itt énekel, Ferrier mintha nem is csak az antik Görögországból, hanem az emberi egzisztencia archetípusos világából szólalna meg. Az igazi és ritka angol altot és a kontratenorokat dőreség volna összevetni, hiszen nagyon más a kettő. Illetve a három hiszen a kontratenorok közt is alkategóriák vannak a személyes jelleget, illetve a fekvést tekintve.
Sok jó énekes, karmester vette fel az operát, de mindnek megvannak a maga gyengéi. Solti – akit igazán nagyon sokra tartok és becsülök – nem elég finom ehhez a zenéhez, amihez csak hozzátesz az amúgy sokszor előnyös erős Decca-hangzás. Hiába van olyan Orfeusza, mint a kivételes hangú Marilyn Horne, ebben a világban vagyunk, s nem ott, ahol Ferrier. Solti keménysége és a hangzás túlzottan testes volta mellett az egyébként egyik legszebb Euridice, Pilar Lorengar sem érvényesül úgy, ahogy egyébként tudna.
Furtwängler, Karajan és Solti vastag szövete után könnyedebb, de a maiaknál kevésbé szellős és könnyed előadások jöttek. Mindenképp meg szeretném említeni Lukács Ervin Hungaroton-felvételét Hamari Júliával, mely a maga módján kitűnő, s nagy hiba elmenni mellette. Érdekes egyébként, hogy Bruck amszterdami előadásában benne van régi kor erős romantikája is, de Furtwänglernél sokkal-sokkal elevenebb és korhűbb. Nem véletlen, hiszen a temesvári születésű, végülis magyar származású karmester, aki Bécsben tanult, majd Párizsban Alfred Cortot, Nadia Boulanger és Pierre Monteux irányításával képezte magát, alapvetően a kortárs zene szakértője volt, így ösztönösen húzott az objektívebb és összefogottabb megszólaltatás felé.
A felvétel két női szereplője, Elsa Dreisig és Fatma Said kiváló. Dreisig igazán kimagasló, részben erőteljes, eleven, ugyanakkor kedves és lírai – még Lorengar mellett is. Kicsit eltérő a megszokottól a két női szereplő viszonya, ugyanis Dreisig hangjában jobban megvan az Ámort éneklők esetében megszokott kedves könnyedség, míg Said nyilván szándékosan elmozdult a szubrettes alaphelyzettől az agilisabb felé. Ha nem a bejátszás mai helyzetre vetítve teljesen adekvát egészét, hanem az egyéni hozzátételeknek a bejátszások teljes spektruma fényében vizsgált kvalitását nézzük, akkor Euridice alakítója akár a lemez legjobbjának is tekinthető.
A lemezen az 1762-es bécsi változat csendül fel. A darab felvételeinek útja egyébként ennél sokkal szerteágazóbb, hiszen van, hogy tenor énekli a férfi főszerepet, köztük olyanok, mint Léopold Simoneau, nemrégiben Juan Diego Flórez. Itt érdemes megemlíteni, hogy 1983-ban megjelent egy lemez Heinz Panzer dirigálásával Peter Hofmannal is, sőt, bariton-változat is készült, Dietrich Fischer-Dieskau Fricsay Ferenccel németül, Karl Richterrel olaszul is lemezre vette. Végül érdemes röviden utalni Berlioz átdolgozására, részben azért, mert ennek van egy kiváló felvétele Sir John Eliot Gardinerrel, a Lyoni Opera Zenekarával és Anne Sofie von Otterrel, mely kiválóbb, mint a karmester későbbi bejátszása szintén az 1762-es bécsi változatról. A Berlioz-féle átdolgozás e felvételén hallani a legkedvesebb Ámort Brigitte Fournier alakításában. E szerepben Helen Donath és Zempléni Mária alakítása is kiemelkedő még.
Az Il Giardino d’Amore zenekar lemeze Fasolis és Jaroussky bejátszásánál kevésbé kifinomult, egészében véve azonban színes és színvonalas mai előadás, mely kétségkívül érzékletesen visz bele az antik szerelmi történetbe, de nem Ferrier antik nemességének és drámaiságának szintjén, hanem a ma preferált operajátszás dinamizmusa és effektusok széles és nemcsak zenei síkon megjelenő körére törekvő világában.
Erato – Warner, katalógusszám: 5054197897535
