Háború a világban és háború a lelkekben… Talán ez lehetne az idei Salzburgi Nyári Fesztivál mottója. Eközben nem feledkeztek meg azokról a nagy mesterekről sem, akiknek 150. születési évfordulóját is megünnepelték. Arnold Schönberg (1874-1951), a XX. századi zene egyik nagy megújítója teljes sorozatot kapott. Hugo von Hofmannsthal (1874-1929) költő, drámaíró a fesztivál egyik alapítója, aki a Dómtéren több, mint száz éve állandóan telt házzal játszott Jedermann („Akárki”) misztériumjáték szerzője, és több Richard Strauss (másik alapító) opera zseniális librettóját is ő készítette. A Jedermann-t idén Robert Carsen, kanadai rendező helyezte korunkba.
Dr. Székely György / Salzburg
Régi hagyomány, hogy a fesztivál nyitó beszédére egy jelentős személyiséget kér fel Salzburg. Idén a választás Nina Khrushcheva-ra esett, aki nem más mint az egykori szovjet-orosz miniszterelnök New-Yorkban élő dédunkája. Politológus-tudósként helyezte el a kultúrát, a zenét mai, háborúktól hangos világunkba. „Talán a szépség megmenti a világot? Mi a művészet szerepe a háború, válság, ellenségeskedés és megosztottság jelenlegi politikai és kulturális közegében? A háborús propagandára mennyire tud hatni a józan ész?” – tette fel a kérdéseket a professzorasszony. Biztos válaszok ezidáig még nincsenek.
Dosztojevszkij világszemlélete két opera tükrében
Valódi operaritkaságnak számít mindkét mű, amely itt a fesztivál középpontjába került. Az idióta Mieczysław Weinberg (1919-1996) lengyel-orosz zeneszerző műve, akinek életútja tragikusan indult. A második világháború alatt származása miatt el kellett menekülnie Lengyelországból, családját elpusztították. Egyenesen Sztálin „karjaiba” szaladt és orosz zeneszerzővé vált. Példaképe majd barátja, mentora Dmitrij Sosztakovics lett, aki egyszer a börtönből is kimentette őt. Zenei karrierje nem sikerült túl jól. Filmzenét, sztálinista műveket is kellett írnia, majd a cannes-i nagydíjas Szállnak a darvak című szovjet film zeneszerzőjeként vált ismertté. Olyan művészek játszották végül kamara- és versenyműveit, mint Leonyid Kogan, Emil Gilelsz, majd Gidon Kremer. Azonban az igazi elismerést már csak halála után, a XXI. században kapta meg. Két fő művét életében nem mutatták be: Az idióta és a holocaust témát feldolgozó Utas azóta bejárta a nemzetközi operavilágot. A Dosztojevszkij Félkegyelmű című regényéből készült libretto egy furcsa történetet dolgoz fel. A XIX. században történt, hogy egy svájci szanatóriumból Oroszországba hazatérő, epilepsziás fiatalember, Miskin herceg keresi a helyét az orosz társadalomban. Naivitását, tiszta lelkét jutalmazták az „idióta” jelzővel, bár ő kulturált, igen érzékeny , magas intellektusú ember – azaz a mindennapokban érthetetlenül viselkedő „félkegyelmű”. Egy kitartott, rossz hírű, de gyönyörű nő, Nasztaszja bűvkörébe kerül, aki játszik vele, miközben saját sorsát és végzetét jósolja meg, amely be is teljesedik, szeretője megöli őt. Egy fiatal szépség is szerelmes Miskin hercegbe, azonban az elutasítja őt, megoldás nem születik, csak egy reménytelen befejezés.
A lengyel rendezőnek, Krysztof Warlikowskinak már nem ez az első nagy sikere Salzburgban, valóban izgalmas, szuggesztív előadást hozott létre. Weinberg zenéje ugyan mutat Sosztakovics, Prokofjev hatásokat, azonban mégis teljesen egyéni, különleges hanghatásokkal, karakteres effektusokkal. Döbbenetes, amikor Weinberg a színpadon a főhős epilepsziás rohamát jeleníti meg zenéjében. A jelenkor zenetudósai szerint igazából Prokofjevvel, Sosztakoviccsal egyenrangú életművet alkotott. A siker részesei a kiváló énekesek, (Bogdan Volkov a címszerepben, Ausrine Stundyte a végzet asszonyaként) és a Bécsi Filharmonikusok voltak, akik szeretettel fogadták a fiatal litván karmesternőt, Mirga Gražinytė-Tyla-t.
Szergej Prokofjev operája , A játékos ugyan már hosszabb ideje van műsoron, mégis a ritkán játszott operák közé tartozik. Nem csoda, hiszen Dosztojevszkij regénye, a sok párbeszéd és a bonyolult lelkű szereplők miatt, nehéz feladat elé állította a zeneszerzőt. A darab egy elképzelt városban Roulettenburgban játszódik, ahol a főhős, Alekszej Ivanovics, a Generális gyermekeinek házitanítója. Itt is megjelenik a végzet asszonya, Polina, aki lázadó, zűrzavaros élete során most találkozik először egy tiszta emberrel (ld Az idióta), bele is szeret, de hiába nyeri meg ruletten Alekszej a pénzt, ami Polina adósságát törlesztené, Polina úgy érzi, tönkre fogja tenni Alekszejt. Visszamegy szeretőjéhez a bizonytalan, romlott világba. A pénzéhség és hatalomvágy által elvakított szereplők és a két főszereplő (Sean Pannikar, Asmik Grigorian) izgalmas előadást hozott létre, amelyben a Bécsi Operaház kórusa is remekelt. A nagymama – akinek örökségét lesi a család – szerepében Violeta Urmana aratott nagy sikert. A „Bécsieket” a 31 éves orosz Timur Zangiev karmester vezényelte, aki Valerij Gergiev, a nemzetközi porondon tiltólistára került karmester helyére ugrott be számtalan helyen nagy sikerrel. A rendező nem kisebb híresség, mint az amerikai Peter Sellars volt, aki szerint a darab aktuálisabb, mint valaha: „ez a darab azt mutatja, ami a mi valóságunk, nevezetesen hogy a mai életünk nem éppen egy happy end felé halad…”
Egy nagy rendezői bukás, sztárkoncertek és végre egy kis humor…
Jacques Offenbach Hoffmann meséi operája a közönség egyik kedvence, mindig kasszasiker. Így gondolta Salzburg is, ám a rendező kiválasztása majdnem katasztrófát okozott. Mariame Clément, fiatal francia rendezőnő azt gondolta, hogy egy nagyon egyéni megoldást hoz létre, mégpedig az egész darabot egy filmforgatás keretjátékába illeszti. Az sajnos nem jutott tudomására, hogy már tavaly is volt egy pont ilyen rendezés. Verdi Falstaffja akkorát bukott emiatt, amelyre nem nagyon volt még példa. Hoffmann, a költő, jelenleg filmrendezővé vált, aki hisztériázott, zaklatta a szereplőket – már megint a me-too! – és ezt mind a jobb sorsra érdemes, kiváló francia tenornak, Benjamin Bernheimnek kellett eljátszania, ami erőteljesen igénybe vette énekteljesítményét is. Kathryn Lewek népszerű amerikai énekesnő hármas női főszerepe hangilag kifogástalan, rendezőileg ízléstelen volt. A „búú” orkán nem maradt el, az elsőosztályú énekesgárda ellenére. A Bécsi Filharmonikusok teljesítménye is kifogásolható volt, mivel Marc Minkowski, a régi zenében évtizedek óta sikerrel működő karmester, úgy tűnik, csak saját együttesével képes jó produkciókat létrehozni. A zenekari tagok valósággal szenvedtek a karmester szabad szemmel is jól látható indiszpozíciójától.
Mozart operabemutató idén nem volt, két korábbi produkció hangzott el: a Don Giovanni és a Titusz kegyelme. Mindkettőről részletesen írtunk korábban, itt: https://old.gramofon.hu/archivum/salzburg-ovatosan-unnepel
A „Bécsiek” zenekari sorozatukban valósággal remekeltek. A 97 éves karmester, Herbert Blomstedt Mendelssohn Dicsőítő ének oratóriumának előadásával ugyanolyan varázslatot hozott létre, mint Mahler 9. és Bruckner 8. szimfóniájában Andris Nelsons és Riccardo Muti. Az operák egy része (Richard Strauss: Capriccio, Ambroise Thomas Hamlet, valamint négy kortárs-20. századi opera) koncert előadásban szólaltak meg, a közönség nagy megelégedésére. Christian Thielemann fenti Richard Strauss interpretációja egyik csúcspontja volt a fesztiválnak. Világhírű vendégzenekarok és énekes- hangszeres szólisták egész sora a 27 éves zongorista, Alexandre Kantorowtól az énekes világsztárokig (Elīna Garanča, Juan Diego Florez) mind teltházas, nagysikerű produkciókat hozott létre. A Schönberg-sorozat (amelyről Fittler Katalin számol be magazinunkban), valamint a sok kamaraest, és a hagyományos Mozart matinék tovább színezték a palettát.
Az egyházi művek külön fejezetet képviseltek Overture Spirituelle gyűjtőnéven, amelyek során Jordi Savall két koncertje hangzott el, John Eliot- Gardiner Händel: Izrael egyiptomban oratóriumát, Teodor Currentzis Bach Máté passióját adta elő. A Daniel Barenboim által alapított izraeli-palesztin West-Eastern Divan zenekar idén ünnepli 25 éves fennállását és ők is a Salzburgi Fesztivál kedvencei. Barenboim vezetésével megszólalt Brahms D-dúr hegedűversenye Anne-Sophie Mutter előadásában. A művésznő egy kis beszédet is intézett a közönséghez: a mai világban, háborús környezetben példamutató az ilyen együttműködés, és némi reményt ébreszt a jövőre nézve. A szünetben a zenekar két klarinét szólistája – egy izraeli és egy palesztin muzsikus, Schubert: nagy C-dúr szimfóniájának egyik témáját gyakorolta. Azt a részt, amely Beethoven Örömódáját idézi: „Testvér lészen minden ember” írta egykor Friedrich Schiller. Nem mindennapi aktualitás ez, a jelenet pedig jelképes és megható volt. Barenboim pedig a Schubert mű elhangzása után még Mendelssohn Scherzoját is előadta a Szentivánéji álom szvitből, amely csupa öröm és vidámság…
Ugyanaznap este Schiff András is úgy gondolta, hogy korunk feszült hangulatát humorral kellene oldani. Szólóestjén a közönséget is bevonta a „mókába”: hol a köhögő hallgatótól kért bocsánatot, hogy biztosan zavarja őt a zongorajátéka. Máskor a későn jövő számára – aki képtelen volt bejutni a helyére, s egy egész sort akart felállítani – felajánlott a pódiumon egy széket. „Javaslom, tanuljanak meg németül! figyelmeztette később az angol nyelvterületről jött hallgatókat, mivel Schubert dalirodalma teljesen elzárva marad előttük. Ugyanis második koncertjén a Szép molnárlány dalciklus is elhangzott Schiff és Julian Pregardien remek előadásában. Itt korabeli Brodmann zongorán, míg szólóestjén a XIX. századi különleges Blüthner hangszeren muzsikált. Bachtól Schumannig tartott kétórás szólóestjének „zenei utazását”, amelyet kommentárok és zenetörténeti utalások színeztek, a közönség hangos nevetéssel, kitörő tapsokkal és lelkes ovációval fogadta. A másnapi kritika csak annyit írt: „Schiff Andrást nem csak csodáljuk fantasztikus játékáért , de folyamatosan tanulunk is tőle.”
Az idei salzburgi nyári fesztiválon sírva-vigadva élvezte a közönség a csodás előadásokat, és még a bukásokat is! 44 nap alatt 172 előadás 15 helyszínen… Legjobb, ha időben beszerezzük a legolcsóbb jegyeket, és lefoglaljuk a nem drága közeli falusi szállásokat, és irány Salzburg!
Kiemelt kép: Szergej Prokofjev: A játékos. Violeta Urmana – nagymama „Babulenka”, Joseph Parrish – Babulenka gondozója, Sean Panikkar – Alekszej, tanító. Fotó: Ruth Walz
További képek: Mieczysław Weinberg: Az idióta. Ausrine Stundyte – Nasztaszja, Bogdan Volkov – Miskin herceg, fotó: Bernd Uhlig; Schiff András és Julian Pregardien – Schubert: A szép molnárlány – dalciklus (a szerző felvétele)
