Két 20. századi kompozíció köré épült az a műsor, amely Bern 700 éves dominikánus templomában, 1000 gyertya fényénél került bemutatásra. Ott az atmoszféra, a stúdiófelvételen rögzített felvétel esetében pedig Lukas Fierz és Patricia Kopatchinskaja kísérőszövege hívja fel a figyelmet arra, hogy vannak kompozíciók, amelyek korántsem csupán esztétikai szempontból jelentősek.
Fittler Katalin
A zeneértés mélyebb gyökereihez hatol ezzel a programmal a Camerata Bern művészeti vezetője, aki a két mű szólóhegedű szólamának előadója is egyben. Karl Amadeus Hartmann (1905-1963) Concerto funebre című kompozíciója az 1939-es év termése, gondolatiságában az 1934-ből való Miserae-vel tart rokonságot, amellyel a nemzetiszocializmus elleni tiltakozásának adott hangot. A hegedűverseny értő hallgatásához nagyban hozzájárul, ha felfedezzük és értjük a benne szereplő idézeteket. Ehhez ad segítséget a felvétel műsora, amely a berni zsidó közösség kántora tolmácsolásában a Kol Nidrével kezdődik. A folytatás: John Zorn (*1953) megzenésítésében a Kol Nidré. Lengyel énekegyüttes az Eliyahu hanevi megszólaltatásával zárja az „előhangot”. Még egyszer halljuk őket, Tadeusz Sygietynski Dwa serduszka című rövid tételével, a berni kanton lengyel papjának fohászát követően.
Guillaume de Machaut Notre Dame-miséjének Kyrie-tétele vezeti be a program másik fő pillérét, Frank Martin (1890-1974) Polyptyque című hattételes alkotását, amelyet röviddel a halála előtt hegedűre és két kiszenekarra komponált (a mű ajánlása Yehudi Menuhinnak szól). Inspirációs forrása Duccio di Buoninsegna híres sienai oltárképe (1308-1311). Frank Martin a szenvedéstörténet képei közül kihagyta a poliptichonból a központi oltárképet, a Keresztrefeszítést. A felvételen a tételek közé afféle „elmélkedés” gyanánt Bach-korálok vonószenekari átiratai kerültek; az V. és a VI. tétel között Luboš Fišer (1935-1999) kamaraműve, a Curx (hegedűre, timpanira és harangokra) kapott helyet. A Martin-mű lecsengéseként a berni orosz ortodox templom lelkésze hirdeti a feltámadást, majd a befejezés, a János-passió O grosse Lieb kezdetű korálja, amelynek szövege a vonószenekari előadás során megannyi zenekedvelő lelkében életre kel.
Hartmann Concerto funebre-jének felvétele a szerző halálának 55. évében készült – értékes gesztus, és talán hozzájárul ahhoz, hogy ne merüljön feledésbe annak a komponistának az életműve, akinek zenei-közéleti tevékenysége is jelentős volt annakidején (az általa alapított Musica Viva koncertsorozat mindmáig jelentős a kortárs-kompozíciók bemutatása számára). Szép gesztus, hogy Wolfgang Eckert által készített márványszobra helyet kapott a müncheni Hírességek Csarnokában – de a zeneszerző emlékét művei megszólaltatása tartja életben.
A felvétel megjelenésének évében emlékeztünk (?) Frank Martin halálának 45. évfordulójára. Mintegy fél évszázada komponált kései műve megérdemli, hogy ne gyors elfeledés legyen osztályrésze. A Camerata Bern előadása nemcsak zeneileg igényesen kidolgozott, hanem érződik egyfajta „ügyszeretet” is a zenélésükben – amelyet művészeti vezetőjük, a szólistaként közreműködő Patricia Kopatchinskaja inspiráló jelenléte is erősít.
Time and Eternity. Patricia Kopachinskaja és a Camerata Bern. Katalógusszám: Alpha 545
