Hat éve gyászoljuk a hetvenhat évesen elhunyt Tomasz Stańko trombitást, aki nemcsak a lengyel, hanem a nemzetközi jazzélet kimagasló alakja volt. Bámuljuk benne a páratlan stilisztát: sok lemezén, például az utolsó periódusában készített ECM-lemezein bizonyította, hogy milyen egyedi módon tudja együtt lélegeztetni melódiagazdag témáit és szabad rögtönzéseit. Krzysztof Komeda 1969-ben bekövetkezett halála után Stańko lett a lengyel jazzélet talán legprominensebb alakja, amely státuszát haláláig megőrizte.
Máté J. György
Úgy mesélik, a későbbi trombitás 1958-ban élte át a sorsfordító pillanatot, mely a jazz irányába terelte figyelmét. Tizenhat éves volt ekkor. A fordulatot pedig a Dave Brubeck Quartet lengyelországi turnéja (március 6-18.) jelentette. Maga a négy muzsikusba sűrített zenei szabadság: csak három évvel korábban oldották fel Lengyelországban a jazzt sújtó politikai tilalmat. De 1958 másért is fordulópontot jelentett a lengyel jazzisták generációi számára: szeptemberben rendezték meg az első Jazz Jamboree-t a Hybrydy klubban. És ez nem volt előzmények nélküli esemény. Az első legális jazzösszejövetelt még 1954-ben tartották Krakkóban, a Sztálin halálát követő politikai olvadás jeleként. Majd a sopoti jazzfesztivál következett 1956-57-ben, utóbbi immár többek között amerikai fellépőkkel. Így az 1958-as Jamboree egy többéves hagyományt folytatott az ország fővárosában.
Négy évvel később Tomasz Stańko megalapította első zenekarát (Jazz Darings), melyben Janusz Muniak szaxofonozott és Adam Makowicz zongorázott. Stílusukra főként George Russell és Ornette Coleman zenéje volt nagy hatással. Egyesek szerint Stańko zenekara volt az első európai jazzegyüttes, mely free jazzel kísérletezett. Nem sokkal később pedig Stańko feltűnt a korszak valószínűleg legjelentősebb lengyel jazzlemezén, Komeda Astigmatic című albumán is. Hamar kiderült: Stańko a legkülönbözőbb stílusokban és formációkban képes otthonosan mozogni. Változatos felállású lemezein lengyel és külföldi muzsikusok játszottak, s ő maga is kísért másokat, például az 1984-es Jamboree-n Cecil Taylor nemzetközi együttesében trombitált Enrico Rava oldalán. Élete végén gazdag, mintegy harminc tételből álló diszkográfiát mondhatott magáénak, nem számítva vendégszerepléseit. A most megjelent September Night című élő album, melyet az ECM producere, Manfred Eicher rögzített 2004-ben a müncheni Muffathalléban,* a trombitás sokirányú tehetségét tükrözi – immár sokadszorra. Nagyban segíti őt a bő harminc esztendeje alapított lengyel szupertriója, mellyel olyan albumokat bocsátott ki műhelyéből, mint a Soul Of Things (ECM, 2002) vagy a Suspended Night (ECM, 2004). Az őt kísérő zongorás trió változatlan felállásban működött Stańko haláláig, sőt azon túl is: Marcin Wasilewski zongorista az irányító, Sławomir Kurkiewicz bőgőzik és Michał Miśkiewicz dobol. Az immár a nagyközönség által is hallható September Night a kvartett Suspended Night és Lontano című lemeze közötti időszakban készült, és több rokonságot mutat az utóbbi szabadabb, improvizatívabb, kísérletibb, mintsem a korábbi strukturáltabb, líraibb, melodikusabb stílusával.
Nem véletlenül döntött Eicher a kiadás mellett: a hét kompozícióból álló gyűjteményen nagyon kevés kifogásolható momentum található. A kritikust szinte zavarba hozza ez a zenei tökéletesség. Példának akármelyiket kiragadhatnánk a számok közül – a koncert leghosszabb darabját, a filmzenének készült Celinát (a Matka Joanna albumról, egy parádés zongoraszólóval); vagy a Suspended Nightról már ismert rubato balladát, a noir Song For Sarah-t; esetleg az elmerengő, lassú diminuendóval befejezett zárószámot, a Theatricalt. Aki a líraibb Stańkót szereti igazán, annak a lemez elején hallható Hermento’s Mood ajánlható: itt a trombitás magával ragadó témáját Kurkiewicz basszuspedálja, Wasilewski értő harmonizációi és Miśkiewicz a zenekart lágyan ösztökélő dobolása kíséri. Az eredetileg 1986-ban felvett, ellentétekre épülő Euforila viszont e 2004-es lemezen funkosabb lett, amely nagyban Kurkiewicz dinamikus, latinos basszusgroove-jának köszönhető. A Kaetano kollektív improvizációja pedig egy bossa-nova groove-ban csúcsosodik ki, melyet a nagyszerű dobos finom seprűzése jellemez. Stańko végig remek formában fúj, hangszerének megannyi dialektusát felvonultatva.
Tomasz Stańko egy évvel a halála előtt, 2017-ben lépett fel utoljára nagyszerű triójával. Így a Wasilewski- Kurkiewicz- Miśkiewicz hármas a trombitás hosszú pályafutásának leghosszabb ideig fennálló társulása lett, noha működése közben Stańko alkalmanként más együttesekkel is dolgozott.
*A September Night alapját képező koncertre 2004. szeptember 9-én került sor, egy egyhetes zenei fesztivál keretében, melynek hívószava az „megjósolhatatlanság” volt. A fesztivált a müncheni Kulturfest támogatta, és megrendezésében közreműködött a Ludwig Maximilian Egyetem muzikológiai tanszéke. Az eseményről korábban már két lemezt is megjelentetett az ECM: Roscoe Mitchell Composition/ Improvisation Nos. 1, 2+3 és Evan Parker Boustrophedon című munkáját.
(Tomasz Stańko: September Night. ECM Records, katalógusszám: ECM 2650)
