Nemcsak érdekes és hasznos, hanem egyszersmind tanulságos is az a vállalkozás, amelynek eredményét a Solo Musica kiadványa juttatja el reményeink szerint az érdeklődők mind szélesebb köréhez. Habár az érdeklődés talán nem is a legideillőbb szó, hiszen leginkább a „fehér foltok” csökkentésének szándéka késztetheti a magyar zenebarátot arra, hogy megismerje ezt a példaértékű kiadványt. A doboz hátlapján alapinformációként szerepel a tartalom: az első korong Alexander Schaichet zenei/zenés életrajzát tartalmazza, a másodikon kortársainak kompozíciói szerepelnek.
Fittler Katalin
A német nyelvű tájékoztató alapján kitalálható: az életrajz hallgatójától némi német nyelvismeretet várnak. A rendkívüli műgonddal kivitelezett kísérőfüzet alap-nyelve is német, angolul csupán rövid részlete olvasható. A nyelvezet elismerésre méltóan „közérthető”, az írások lényeges információkat közölnek, olvasmányosan. (Nem felesleges akár itt kezdeni a kiadvány megismerését.) 17. századi múltra vezethető vissza az újévi kiadványok ötlete. A Zentralbibliothek Zürich 1914-től felelevenítette ezt a hagyományt, több mint egy évtizedig folytatta, míg – a történelmi események ismeretében érthetően – ez a folyamat 1939-ra ellehetetlenült. 2005-ben új lendületet vett a nemes hagyomány, s azóta évente jelennek meg értékes közreadások, különös tekintettel az 1971-ben alapított zenei részleg feltáratlan kincseire.
Jelen kiadványt évfordulós aktualitás hívta életre: 1920-ban alapította Svájc első kamarazenekarát Zürichben Alexander Schaichet. Az 1943-ig működő Zürichi Kamarazenekar jelentőségét számadatok is sejttetik: 51 ősbemutató mellett 215 mű első előadása (svájci bemutatója) fűződik nevéhez. A svájci zenetörténetben még meghatározóbb a jelentősége, hiszen Schaichet kezdettől nagy súlyt helyezett a kortárs svájci szerzők darabjainak bemutatására és hangzó életben tartására. Mindehhez tudni kell, hogy a karmester maga is rangos hegedű- és brácsaművész lévén, hangszeresként is sokat tett a kortárs-kompozíciók széles körű megismertetéséért.
Csaknem 80 percig lebilincselően kerül felidézésre Schaichet élete: szinte „rádiójáték” értékű a négy színész és a közreműködő hangszeresek teljesítménye. A Schaichet-házaspárnak a könyvtárban őrzött hagyatéka gazdag forrásanyagot kínál, így dokumentumok, levélrészletek felidézésével történelmi korképet is kapunk. A magyar érdeklődő pedig örömmel fedez fel „magyar vonatkozásokat”, kezdve azon, hogy a karmester felesége (lánykori nevén Irma Löwinger) Bartók művészképzős zongorista-növendéke volt a Zeneakadémián (Bartók javaslatára folytatott posztgraduális stúdiumokat Busoninál, s ezidőtájt ismerte meg jövendőbeli férjét), kamarazene-tanára Weiner Leó volt – nem véletlen, hogy Bartók és Weiner zenéje is felcsendül rövid illusztrációként az életrajzi korongon. (Az ismertetőfüzet a csodagyerek Fischer Annie „felfedezésében” is felemlíti Irma Schaichet szerepét – a képillusztrációk sorában pedig örömmel fedezzük fel Schiff Andrást, amint fogadja az idős hölgy gratulációját.) Pályakép, megannyi megpróbáltatás felidézésével – a hontalanságtól a svájci állampolgárságig, az antiszemitizmusnak a művészeti életet módosító kényszerű hatásaiig – és az elhivatottságnak a minden akadályok ellenére érvényesülő, értékmentő eredményeivel.
A második CD-n hét, a 20. század első felében élt svájci szerző szóló- és kamaraműveiből kínál válogatást, ötnegyed óra időtartamban. Róluk is kapunk alapvető tájékoztatást a kísérőfüzetből, ami ezáltal afféle kalauzként is szolgál a múlt század első felének svájci zenei életéhez. Schaichet munkásságának áldozatosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az az áldozatkészség, amellyel a szó legnemesebb értelmében kívánt jó ügyeket szolgálni. Emberségével, muzsikus-lényével több generációra volt hatással, feleségével zenepedagógusként is felbecsülhetetlen értékű munkát végeztek – a zenei közélet területén kifejtett aktivitása pedig évelő növényként mindmáig gyümölcsözik.
Szép ez a hangzó életmű-felidézés. Az itt megismerhető kompozíciók zongoradarabok, brácsaművek, hegedű és zongora, vagy gordonka és zongora együttesére készültek, a legnagyobb apparátust Ernest Bloch műve használja (Három noktürn zongorás trióra). Hangulatosak a jiddis népdalokat illetve izraeli dallamokat feldolgozó duók (Max Ettinger illetve Joachim Stutschewsky művei), megrendítő szépségű a jóbarát gordonkaművész (egykori kamaramuzsikus-partner) Stutschewsky brácsadarabja (Soliloquia for Viola solo, „In Memoriam Alexander Schaichet”), figyelemreméltó Willy Burkhard brácsaszonátája, és Walter Lang szerzeménye (Suite für Violoncello und Klavier). E műsor hallgatása remélhetőleg repertoár-bővítésre inspirál hangszereseket. A felvétel előadói: Mirjam Tschopp (hegedű, brácsa), Jonas Kreienbühl (gordonka) és Andrea Wiesli (zongora), aki a zenei szerkesztés munkáját is vállalta. Az csak a figyelmes olvasó számára derül ki, hogy kutatómunka eredményeképp első ízben rögzített felvétel is szerepel az összeállításban.
Solo Musica, katalógusszám: SM 368
