Megjelent Lukács Miklós legújabb szólólemeze, a BMC Records gondozásában. A cimbalomművész, – ahogy már tőle megszokhattuk – ismét új színben és szerepben mutatja meg a cimbalom előadásmódjának lehetőségeit. Hangszere, amit sok évtizeden keresztül kizárólag a népi zenekarok hangzásához alkalmazkodó játékmódon ismertek, vagy a kortárs-klasszikus zenében jártas közönség hallhatott, Lukács kezei alatt ismét egészen más szerepben jelenik meg.
Gramofon-összeállítás
A Timeless címet viselő kiadvány a művész első olyan lemeze, ahol egy kivétellel, nem saját szerzeményei, hanem közismert, világhírű kompozíciók hallhatóak. Még sehol a világon nem született korábban olyan album, ami a cimbalom szólisztikus lehetőségeinek ilyen színvonalú használatát és eszköztárát jelenítené meg, közismert dalok előadásában, mint ez. A lemezen az előadó emlékei jelennek meg, azok a zenék és az abból fakadó érzések, amik nagy hatással voltak rá. Ennio Morricone, Keith Jarrett épp úgy, mint Sting vagy a Beatles. A kivétel az Aura – Hommagè á Peter Eötvös című saját szerzemény, amit a nemrégiben elhunyt, világhírű karmester-zeneszerzőnek ajánlott, akivel nagyon jó kapcsolatot ápolt.
A lemez igazi kuriózum. Nem tolakodó, magamutogató és öncélú. A játékmód természetes módon belesimul az összes örökzöld hangulatába. Nem elkápráztatni akar, hanem igazi zenei élményt nyújtani. Ez a zeneiség és természetes hangszerkezelés végig jelen van a lemezen. Egy átiratokat, feldolgozásokat tartalmazó album, akkor tud igazán hatni, ha olyan érzést kelt a hallgatóban, mintha a darabokat eredetileg is erre a hangszerre írták volna. Ez a lemez ezt az élményt nyújtja.
Korábbi szólólemezével, a No man’s Land-el ellentétben a művész, kizárólag a hangszer akusztikus hangzásának lehetőségeit emeli új szintre. Mindezt olyan természetességgel teszi, mintha ezek az általa használt játékmódok, mindig is lehetőségei lettek volna a cimbalom megszólaltatásának. „Lukács Miklós ezen a lemezen az utóbbi idők – atonális és aleatórikus, dodekafón elemet tartalmazó – kortárs és jazz zenei projektjei után a tiszta szépséghez tér vissza, amikor közismert dalokat adaptál akusztikus cimbalomra” – írja az albumról a lemezkísérő füzetben Szász Emese.
