A brazil férfiszoprán már első felvételével is a nemzetközi érdeklődés reflektorfényébe került (Roma travestita). A barokk programot követően klasszikus összeállítással jelentkezett, fókuszban Mozart zenéjével. A kiadvány címéhez (Mille affetti, vagyis Ezer érzelem) az ötletet egy ária-kezdet adta, amely ezer bánatra utal (mille affanni). Jogos a címválasztás, hiszen az összeállításban szereplő világi és egyházi kompozíciók (részletek) során érzelmek és indulatok sokasága kel hangzó életre.
Fittler Katalin
Kvízkérdésnek „beugrató” lehet, de hallásgyakorlatnak is tanulságos lenne mindennemű előzetes információ nélkül, különböző korú, zenei képzettségű zenekedvelőkkel és szakmabeliekkel meghallgattatni Bruno de Sá valamely felvételét. A kérdés az énekesre vonatkozna (nemére, hangfajára – esetleg a felvételkészítés idejére). Vagyis, a látvány „segítsége” nélkül. Merthogy emlékszem, milyen spontán meglepetést keltett, amikor anno kontratenor jelent meg (szólistaként) a Zeneakadémia pódiumán. A világhírű énekes neve mágnesként vonzotta az érdeklődőket (akik tehát „tudták”, hogy kontratenort fognak hallani), mégis, a látvány – elegáns, sármos férfi – és a hangzás, a „váratlanul” magas hang pillanatnyi meglepetést okozott… Hosszú évtizedek koncertéletének gyakorlata, és megannyi vizuális fórum által szerzett tapasztalat alapján a kontratenor már nem szokatlan jelenség, „bevett” hangfajjá minősült, a historikus irányzatok népszerűsödésével.
De Sá azonban újfajta ingerrel kényezteti hallásunkat. Ő férfiszoprán (sokat idézett definíciója szerint: a férfiszoprán olyan férfi, akinek szoprán hangja van), ami genetikai rendellenességből eredő adottság: a gége kis mérete következtében elmarad a mutálás. Marad tehát a magas hang, de Sá esetében a háromvonalas f-ig ívelő hangterjedelem. Furcsa elképzelni: kilencéves brazil kisfiúként az Éj királynője áriájával szórakoztatta családját… A férfiszoprán a legritkább hangfaj – a zeneirodalom elképesztően gazdag repertoár-lehetőséget tartalmaz képviselői számára, hiszen ők a „castrato”-irodalmon túl női szerepek eléneklésére-eljátszására is vállalkozhatnak. Mondhatni, a koloratúr-szopránok konkurenciájaként…
Nem látva, csupán hallgatva az énekest, zenei produkciójára tudunk koncentrálni: a hang intenzitására, a hangszín-árnyalatok gazdagságára, a karakterizálókészségre, amelynek köszönhetően szinte felesleges a szöveg ismerete, anélkül is tudunk érzelmileg tájékozódni a felidézett zenei szituációkban. A sajátos helyzethez hozzájárul, hogy voltaképp nincs jelentős „összehasonlítási alapunk”, legfeljebb azokra a vonásokra figyelhetünk fel, amelyekben eltér az azonos repertoár előadóitól. Az intenzív indulatosságot akár személyes interpretációs jellegzetességeként is értelmezhetjük.
A Mille affetti CD (Erato 5054197995422) borítója és kísérőfüzete vizuális akadékok többletével halmozza el az érdeklődőt (amelyek aligha visznek közelebb a zenéhez, az előadóművészhez). Ahhoz viszont rendkívül hasznosak, hogy előkészítsék a hallgatót a személyes találkozás élményére (öröm, hogy az október végén megjelent felvétel anyagából összeállított műsorára már november 30-án sor kerül a Zeneakadémián).
A felvétel a lengyelek Müpájában, az 2015-ben épített wrocławi National Forum of Musicban készült (1800 férőhelyes nagy koncerttermének elismerését világhírű előadóművészek dicsérő szavainak idézésével népszerűsítik), a Wrocław Baroque Orchestra és az NFM Choir közreműködésével, a zenekar művészeti igazgatójának, Jarosław Thielnek a vezényletével. A historikus hangszereken játszó együttes többször inkább kísérője, mint partnere a kitűnő énekesnek.
Miként az énekes szólóesteken, ezúttal is hangszeres (zenekari illetve orgona) intermezzók tagolják a műsort, amelyből Mozart Exultate, jubilate című, több verzióban fennmaradt kompozíciója (a második, salzburgi fogalmazványban), valamint Zingarelli Salve Reginája érdemel külön említést. Nem tanulságok nélkül való a kísérőszöveg áttanulmányozása, a közölt évszámok alapján rácsodálkozni jelenségekre, tanulságokra.
A csaknem másfél órányi hallgatnivalónak köszönhetően (hang)képet kaphatunk Mozart korának zenei életéről, s elgondolkozhatunk azon, hogy mennyi érték és szépség merült időszakosan feledésbe a századok folyamán. És örvendezhetünk az újrafelfedezéseknek, hálásan az újrafelfedezőknek, akiknek köszönhetően differenciáltabban tudjuk elképzelni a zenetörténet korábbi korszakait.
(Mille affetti. Bruno de Sá (szoprán), Wrocław Baroque Orchestra, Jarosław Thiel. Erato/Warner, katalógusszám: 5419799542)
