Szól a rádió, szól a rádió. Fazil Say új lemeze az Locomotiv GT dalát juttathatja eszünkbe. Say napjaink leghíresebb török zongoraművésze, emellett zeneszerző is. Új lemezét ifjúkori emlékei ihlették, amikor reggel és este zenei műsorokat hallgatott a rádióban. Olyan műveket vett fel új albumára, melyeket akkoriban hallott, és az egykori rádióhallgatás kellemes emlékét ébresztik fel benne.
Zay Balázs
A műsor értelemszerűen vegyes. Ám éppen azért, mert hátterében konkrét szubjektív élmény áll, nem minősíthető, mindössze pozitívan abból a szempontból, hogy mind időben, mind térben széles kiterjedtségű: Domenico Scarlatti, Carl Philipp Emanuel Bach, Johann Sebastian Bach, Daquin, Mozart, Haydn, Chopin, Csajkovszkij, Debussy, Albéniz és maga Say reggelre, Schubert és Wagner Liszt átiratában, Chopin, Schumann, Brahms, Debussy, Ravel, Satie, Granados és Janáček estére. Néhány adekvát darab hiányzik, de talán nem kötődik hozzá Say számára korai rádiós emlék, vagy – mint a logikusan felmerülő Mondschein-szonáta esetében – már lemezre rögzítette korábban.
Az ilyen abszolút vegyes programok esetén a színvonalat még inkább az határozza meg, milyen színvonalú a játék. Say előadáasai mindig érdekesek. Öntörvényű ember, azonban amikor zongorázik, mindig szem előtt tarja a kereteket, minek következtében is egyéni hangot üt meg, ugyanakkor nem merészkedik túlzottan messzire. Olyik esetben érdekes, hogy hová sorolta Say az adott darabot. Scarlatti Kk. 466-os f-moll szonátája például simán kerülhetett volna az esti részbe is, de a reggeliben szerepel. Ugyanez mondható el Mozart K397-es d-moll Fantáziájáról is. Ki mondja persze, hogy a török rádióadó akkoriban a napszak hangulatára tekintettel válogatta-e össze a műsort?
S vajon hogy viszonyultak egymáshoz az évszakok? Mikor ugyanabban az időben még sötét van vagy már világos – már ha a reggelről van szó, vagy ha az estéről épp fordítva. A reggeli darabok közt van nyári, Csajkovszkij Évszakok sorozatából a Június, amit közvetve Say saját kompozíciója, a romantikus Téli reggel Isztambulban előz meg. A nyugati zenetörténet több komponistáját felidéző rapszodikus darabban a szerző kerülte az Isztambulra utaló orientalista vonásokat – talán azért, mert szólt a rádió és ő a fősodorba tartozó zeneszerzők alkotásait hallgatta. Ha nekem kellett volna besorolni, bizony Csajkovszkij Júniusát is biztosan estére tettem volna. Nem tudom, Say a pacsirták vagy a baglyok csoportjába tartozik, de könnyen lehet, hogy ez is befolyásolja a kérdést, már csak azért is, mert a pacsirtáknak nyilván sokkal több a reggeli, a baglyoknak pedig az esti asszociációjuk. Azért vannak vitathatatlan pontok is, Daquin Kakukkja a reggeli program elején, Cziffránál lágyabb előadásban – azaz Cziffra esetében hamarabb kell kiugrani az ágyból és összekapni magunkat. Ami végképp nem rendeltem volna a reggelhez: Albéniz Asturiasa. Persze ha belegondolunk abba, hogy jólérezzük magunkat éjjel a spanyol kertekben és nem vesszük észre az idő múlását, az estéből egyszerre csak reggel lesz. Ami Say előadásmódját illeti, bár vannak benne kemény ütések, egészében véve az Asturias is lágyabb a megközelítésű.
Az iménti asszociáció nem is olyan légből kapott. De Falla ugyan nem szerepel a programban, az esti rész viszont Gramados Andalúziájával kezdődik. Természetesen szerepel Satie Gnossiennes-sorozata is, az I. és a VII. este, de a sok előzmény után az ember már azt is el tudja képzelni, hogy egy igazi esti zenét a reggelhez rendelje, főképpen, ha azt kiterjesztjük a hajnalra. nyilván azért persze, mert mind a reggel és az este, a hajnal és az alkony az éjszaka és a nappal, illetve a nappal és az éjszaka átmenete, s mint átmenet, sejtelmes. Alekszandra Molasz, Rimszkij-Korszakov feleségének nővére így írt Muszorgszkijról: „Különösen a naplementét szerette, és gyakran figyeltük együtt, hogyan nyugszik le a nap.” S Muszorgszkij egyik legvarázslatosabb hangulatú kompozíciója a Hovanscsina előjátéka, a Hajnal a Moszkva folyó felett. Ahogy a gyermekkor is, ami a nemlét és a kifejlett lét közötti átmenet világa is. Ezt Schumann gyermekjelenetek sorozatának Álmodozása jeleníti meg a program végén.
Az egész műsort figyelembe véve azt lehet mondani, Say játéka eléggé egységes, azaz nem megy szélsőségekbe, talán azért is, mert reggel még ébred, este már álmosodik az ember.
(Warner Classics, katalógusszám: 5054197936074)
