Bartók 44 duójának keletkezéstörténete hasonlít a Diabelli-variációkéra. Egykor Anton Diabelli kért meg ötven zeneszerzőt, köztük Beethovent, hogy írjon egy-egy variációt az általa komponált keringőtémára. Beethovent annyira magával ragadta a munka, hogy önálló, harminchárom variációból álló művet írt, mellyel – Bach Goldberg-variációi mellett – a műfaj csúcsát érte el.
Zay Balázs
Bő száz esztendeje immár, hogy Erich Doflein német hegedűtanár megkereste Bartókot azzal, hogy a Gyermekeknek néhány tételét dolgozza át két hegedűre. Bartók fantáziáját – hasonlóan Beethovenéhez – inspirálta az ötlet és pár tétel átdolgozása helyett önálló, nagy ciklust alkotott inkább. A 44 duó, noha a magyar – és olykor nem magyar – hegedűművészek nem csekély része játszotta, szélesebb körben nem érte el azt az elismerést, melyet jogosan megérdemelne. Igazán nagy alkotásról van szó, melynek nagysága főképp abban rejlik, hogy végtelenül egyszerű, egyúttal azonban fenséges és végtelenbe nyúló. Ez keveseknek sikerült. Bach szólóhangszeres szonátái, partitái, szvitjei, Bartók és Kodály szólószonátája és Schubert több műve ilyen. Kodály szólószonátája és főleg Bartók 44 duója népzenei ihletésű, de ehhez érdemes hozzátenni, hogy Bach szonátái, partitái és szvitjei is táncokon alapulnak.
Sajnos Ajtay Viktor és Kuttner Mihály felvétele nem jelent meg digitális hanghordozón, pedig zenetörténeti jelentőségű dokumentum. Ugyancsak alig ismert Hermann Krebbers és Theo Olof bejátszása. Ám aztán sok ismert felvétel keletkezett, Wanda Wiłkomirska és Szűcs Mihály, valamint Gertler Endre és Josef Suk bejátszása (Hungaroton, illetve Supraphon) sokakat ismertetett meg errefelé a művel. Utóbbit inkább zeneisége, semmint technikai megvalósítása tüntet ki. A technikai magaslat Itzhak Perlman és Pinchas Zukerman felvételével jött el, mely a két művész kiválósága révén zeneiség terén is kimagasló. Ez a felvétel telt hangzású és erősen romantikus megközelítésű. Nagy kár, hogy Yehudi Menuhin, akinek Bartók Szólószonátájának létét és több lemezfelvételét, valamint a II. Hegedűverseny több kiváló felvételét köszönhetjük többek közt, csak hat duót vett fel Nell Gotkovsky közreműködésével. Ez igen sajnálatos, mert Menuhin – különösen Bach Szonátáiról és partitáiról és az általa rendelt Szólószonátáról készült felvételei fényében – mély zeneisége és elegáns stílusa alapján kiemelkedő tolmácsolója lehetett volna a 44 kis műnek. A sorozatot akár a vele jó kapcsolatban lévő és a művet játszó Alberto Lysy partnereként is felvehette volna, hiszen hozzá fűződik az Kuttner-Ajtay bejátszás melletti másik történelmi felvétel Végh Sándorral.
Szerencsére a kiemelkedő magyar hegedűművészek fiatalabb nemzedéke kellőképp értékeli a művet: lemezre vette Keller András és Pilz János, valamint Kelemen Barnabás és Kokas Katalin is. Előbbiek diszkrétebbek, utóbbiak energikusabbak. Öröm látni a sor folytatását, ugyanis a közelmúltban Baráti Kristóf és felesége, Kondorosi Karolina készített felvételt a műről a Hungarotonnál. Az utóbbiak időszakára egy külföldi – de bizonyos fokig lokálisnak is tekinthető – bejátszás is esik, Deborah és Sarah Nemtanu kiváló Decca-felvétele. S ha már a Deccánál tartunk, éppenséggel felvetődhetett volna egy bejátszás Kyung Wha-Chunggal, akihez a II. Hegedűverseny egyik legjobb – ha nem a legjobb – felvétele kapcsolható, sőt tulajdonképpen kettő, mert a Rattle vezényletével készített későbbi talán csak egy hajszállal, de lényegében nem marad el a Solti-félétől.
Baráti és Kondorosi valamelyest változtatott a gyakorlaton, ugyanis a Szól a duda címet viselő tételt két változatban vették fel, valamint eltértek a tételek bartóki sorrendjétől és elképzelésük szerinti négy csoportba rendezték a kettősöket. Ez kicsit furcsa, mivel a műveknek megvan a maguk arca, amit mindenképp erősen meghatároz a kezdet, ugyanakkor alapvetően el kell ismerni az előadók szabadságát, s itt semmilyen túlzott lépés nem történt. Az előadás a vártnak megfelelően kiváló. Baráti Kristóf az egyik legmegbízhatóbb hegedűs, akit általában nyugodt és kiegyensúlyozott, hirtelenségektől és túlzott kifejezőeszközöktől mentes előadásmód, valamint kimagasló technika jellemez. Itt érdekesen jelentkezik mindez, játékában ugyanis a megszokottnál erősebb kifejezőeszközök is feltűnnek, ami logikusan adódik a népzenei alapú a darabok jellegéből, valamint abból, hogy a hangszer a zongorakíséretes szonáták és a versenyművek világánál hallhatóbb-láthatóbb, mikor csupán egy azonos hangszeren játszó társ mellett jelentkezik. Így stílus tekintetében az erőteljesebb kifejezőeszközökkel élő és szabadabb Kelemen-Kokas bejátszásnál visszafogottabb, ugyanakkor Baráti sok más előadásánál direktebb.
(Hungaroton, katalógusszám: 32869)
