„Megtiszteltetés, hogy minden évben világhírű hazai és külföldi művészek vesznek részt a fesztiválon, a nemzetközi jelenlétnek köszönhetően pedig már a klasszikus zenei élet számos rangos helyszínén tudtuk képviselni a magyar zenei örökséget.” Ezt a mondatot több fesztivál-alapító és -szervező elmondhatná. Balázs Jánostól hallva viszont felhangokban gazdagabbnak halljuk, hiszen a szemünk láttára, fülünk hallatára megszületett és fokozatosan egészséges növekedésnek indult nemes kezdeményezés, a Cziffra Fesztivál szinte „hazai közkinccsé” vált, amit zenekedvelők sokasága érez a sajátjának.
Fittler Katalin
A program, akárcsak a közönség, változatos összetételű. De amíg az előbbi tudatos koncepció(k) megvalósulása, az utóbbi teljességgel spontán, kiszámíthatatlan. Az előbbi a stilárisan kötött, az utóbbi a szabad, kísérletező improvizáció műfaját idézi. S mint oly gyakran, ezúttal is szabad teret ad a programokhoz (amelyek korántsem merülnek ki a koncert-kínálatban) az ikonisztikus személyiség. Öröm, hogy neve nem csupán áruvédjegy, hanem olyasfajta reklám, amilyen a legjobb borhoz is szükségeltetik. És főképp, hogy az érdeklődés erős reflektorfényében számos magyar művésznek jut hely.
Miként a „jó” műsorösszeállításnak sincs receptje, az előadók kiválasztása is különleges érzéket kíván. Nemcsak azért, mert a remek külföldi vendégek esetleg kiszorítják az esetleg ugyanannyira remek, ám a megmutatkozási lehetőségek szűkösségéből adódóan kevésbé felfedezett hazaiakat – miközben a mindenkori közönség rendkívül hálás, amikor hazai terepen ismerhet meg hírességeket, akikről korábban a média jóvoltából szerzett tudomást, és legfeljebb felvételeiket hallhatta. Az exponált rendezvényeken való fellépés egyszersmind különleges lehetőség – akár karrierek felívelését indíthatja meg.
Balázs János álmodta meg ezt a projektet – s talán éppen őrá várt ez a program, hogy megvalósulhasson. Minden szempontból ideális művészeti vezető: zongoraművészként a közönség széles körét szólítja meg, egyszersmind olyan személyiség, akinek felkérése megtisztelés-számba megy. Mondhatni, kiválasztottnak érezheti magát, akit Balázs János felkér, akár önálló estre, akár kamarapartnerként, vagy bármilyen minőségben, s ez egyaránt vonatkozik külföldi és hazai művészekre.
Kötöttség és oldottság kölcsönösen feltételezi egymást. Imponáló a tervezés-szervezés professzionalizmusa, elhanyagolható a lemondások, műsorváltozások száma, ami kimondatlanul is arra utal, hogy a résztvevők sajátjuknak érzik a fesztivált, amely így tehát korántsem egy hangzatos tétel, amely színesíti a szakmai önéletrajzokat. És amikor van némi módosulás, az is többnyire örömforrás. Például Freund Tamás előadása iránt olyan nagymértékű érdeklődés mutatkozott, hogy módosítani kellett a helyszínt: a MOMKult kupolaterme szűkösnek bizonyult, így a színháztermet nyitották meg a hallgatóságnak. A Széchenyi- és Bolyai-díjas neurobiológus nem először tiszteli meg közreműködésével a Cziffra Fesztivált. Február 22-én Művészeti élmények az egészséges személyiségfejlődés szolgálatában című előadását követően muzsikusként is fellépett, Balázs János partnereként, valamint hármasban, feleségével, a fül-orr-gégész Dr. Bihari Adéllal bővítve a kamaraegyüttest.
És mint lenni szokott, a záróestre forrósodik fel legjobban a hangulat. Ezúttal az Inspirációk címet kapta Vadim Repin és Balázs János február 23-i koncertje – habár inspiráció-keresésért a korábbiakban sem kellett messzire menni! Talán profánul hangzik, de ilyenkor tulajdonképpen „mindegy”, hogy mi szerepel a műsoron: a finálé-hatásban való részvétel mámorító. „Biztosra megy” a hallgató, és nem is csalódhat várakozásában, hiszen úgy sorjáznak az impulzusok, hogy csak győzze követni őket. Bartók 1. rapszódiája, Brahms 3. hegedű-zongora szonátája, Raveltól a Tzigane, majd Liszt-rapszódiák (amelyek megunhatatlanok Balázs János interpretációjában – stílszerűen – improvizatív elemekkel dúsítva, mintha a művész még magasabbra akarná emelni a lécet, füllel alig követhető virtuozitása érvényesítésére), Sarasate népszerű kompozíciója, a Cigánydalok, majd keretként Bartók-mű, Székely Zoltán átiratában a Román népitáncok. Eddig a hivatalos műsor, s utána az elmaradhatatlan örömzene, amikor felszabadultan élvezi a sikert a ráadásokkal további élményeket adó előadó-páros.
Bármely fesztivál sok szempontból értékelhető – némelyek szinte alapfeltételek a rendezvénysorozat továbbéléséhez. Mérhető is megannyi mennyiségi adat alapján. A minőség azonban legközvetlenebbül a hatásban kap visszajelzést. Ennek alapján a Cziffra Fesztivál, amely eredményesen kezdte meg térhódítását országhatárainkon kívül is, kétségkívül a legjobbak közé sorolható.
A kiemelt képen Vadim Repin és Balázs János, forrás: Cziffra Fesztivál
