A Művészetek Palotája (MüPa Budapest) két évtizedes fennállása során az egyik legnépszerűbb projekt az évenként megrendezett „maraton”, amikor többnyire egy-egy zeneszerzőre irányul a figyelem reflektora, és miközben a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben és a Fesztivál Színházban felváltva csendülnek fel műveik, párhuzamosan további helyszínek kínálnak másfajta élményforrást. A 20. születésnap alkalmából március 15-én és 16-án hasonló „térkihasználás” történt, ám a rövid programok sokszínű, sok műfajú kínálattal kecsegtették az érdeklődőket.
Fittler Katalin
Módosultan érvényes ezúttal a bibliai példázat: sokan voltak a meghívottak, és kevesen a választottak – és ez jól volt így. A sok meghívott: a közönség, akik részesei akartak lenni a jubileumi ünnepség (jöttek is, öröm volt látni a forgatagot), a kevés választott pedig azok az előadók, akik valóban kiválasztottnak érezhették magukat, amiért nekik jutott a felkérés. Erről a két napról leginkább az élménybeszámolók adhatnak képet – a statisztikai adatok aligha adhatják vissza a két nap légkörét, hatását. Mert aligha követhető, hogy egy-egy érdeklődő hány programon vett részt, így tehát az sem kiszámítható, hogy hányan fordultak meg a két nap során a nézőtereken. És ezúttal az sem lehet „fokmérő”, hogy hányan vállalták a maratoni távot, hiszen legalább annyira értékes, ha valaki csupán rövid távra nevezett be.
A rendszeres koncertlátogató, főképp, ha bérletes, szinte „hazajár” a Müpába, a rendezvényeken pedig ismeretlen ismerősökkel találkozik, az idő előrehaladtával egyre többel (a több bérlet tulajdonosai fokozott mértékben). Most pedig azzal szembesült, hogy szinte vadászni kellett az ismerősöket (leszámítva a közösen megtervezett koncertlátogatások baráti-ismerősi társaságait) – és a pénztárnál rendre feltűntek bátortalanul érdeklődők, akik talán először keresték fel ezt a korszakos jelentőségű, s immár nemzetközi hírnévnek és elismertségnek örvendő épületet. A MüPa tehát főszereplője lett a születésnapi ünnepségnek – a rendezvénysorozatok pedig hang/képet adtak abból a sokszínű programkínálatból, ami a két évtized során már-már természetessé vált (számunkra, „haszonélvezők” számára). Az invitáltakat tehát gazdag kulturális svédasztal-kínálat várta, abból lehetett dőzsölni, avagy ínyenckedni, kinek-kinek természete és ízlése szerint. Szempont a választáshoz bőségesen kínálkozott. Minden döntés: nyerő. Érthető, ha valaki a kedvelt előadóját akarja újrahallgatni, de az is, ha rövid program erejéig (mintegy 50 percre) számára ismeretlen(ebb) területre kalandozik (amit mindig meg akartál nézni/hallgatni…).
A választások kiszámíthatatlansága vélhetően már a programszervezés idején sem jelentett különösebb problémát: a jó-jobb-legjobb (különböző mértékben érdeklő) kategorizálás ugyanis látatlanban szavatolta a teltházat – s valóban, csak elvétve lehetett üres széket látni… Azt hiszem, az sem érezhette magát hátrányos helyzetben, akinek eredeti elképzeléséhez képest módosítania kellett a programot, mert az általa tervezettre már nem jutott jegy. Ez is annak jele, hogy nem elsősorban a műsorért, szereplőkért tódult a közönség, hanem azért, hogy jelenlétével részese lehessen ennek a kivételes alkalomnak.
Ezúttal még a tapsnak is némiképp más volt az akusztikája. Nem a hagyományos-protokolláris tetszésnyilvánítás volt csupán, hanem kimondatlanul is hála a különleges élményért. Minden bizonnyal örömmel fogadta a felkérést valamennyi „kiválasztott” – hiszen ez a megbecsülés, elismerés jele volt, egyszersmind lehetőség az érdeklődés intenzív reflektorfényében való sütkérezésre (amiből soha sincs elég…). Oldott légkörben születtek „profi” teljesítmények, élmény és érték ritka szerencsés találkozásaként. Különleges élmény volt az is, hogy a BBNH pódiumán is kislétszámú együtteseket, alkalmanként szólistákat köszönthettünk.
A sokszínű program kitapintható erővonalak mentén szerveződött: a mottót („Generációk ünnepe”) jól illusztrálta a „Húsz év, ezernyi felejthetetlen pillanat” című kiállítás csakúgy, mint az előadóteremben (ingyenes) vetített összeállítás, emlékezetes koncertek részleteinek felidézésével. A rendezvények egyik vonulatát a „Zenészgenerációk” cím hirdette (Brefs messages à Ligeti et Kurtág, Fókuszban a trombita, Fókuszban az orgona, Fókuszban a cimbalom, Fókuszban a cselló), de nem egy alkalommal zenész-generációk szerepeltek a „családi” rendezvényeken is (Együtt összefoglaló címmel: a Lakatos család, a Kelemen család, a Berecz család, az Oláh család, a Balázs család, a Ránki-Klukon család, a Bogányi család). Azonos cím alá sorolva („Mozgásban”) rendkívül változatos kínálatot jelentett a Best of Recirquel, a Néptáncgála és a Kortárstánc-gála. Felfedezésre adott okot a klasszikus koncert iránt érdeklődőknek a címében némiképp enigmatikus Ragyogó húszasok előadás, ahol a szereplők neve és programja „erős mag” jelenlétét biztosította; izgalmasnak ígérkezett a Random Trip projekt, amely Időzónák címmel az improvizatív örömzene terén tesz kísérletet a generációk közötti párbeszédre. És az egész programra jellemző az a cím („Összhangban”), amellyel a The Great Hungarian Songbook és a sorozatzáró „Női energiák” összeállítást hirdették. (Az már csak „hab a tortán”, hogy közben sem állt meg a – hagyományos – élet: Beethoven Fideliójának élő közvetítését is láthatták az opera műfaj szerelmesei.)
A hagyományos maratonoknál különleges élmény a két terem közötti „cikázás”, a két helyszínen való „megmerítkezés” egy-egy szerző világában. A születésnapi programok változatossága ellene játszott az ilyesfajta maratoni kihívásnak – érdemes volt időt hagyni egy-egy élmény lecsengésére. Hiszen valamennyi rendezvény komplett egész érzetét keltette, a félidőnyi terjedelem ellenére semmiféle hiányérzetünk nem támadt. A születésnap érték és élmény találkozását jelenítette meg, koncentráltan. Remélhetőleg inspiráló hatása hosszú távú lesz, biztosítva a MÜPA rendezvényei iránti érdeklődés további intenzitását.
(A Müpa 20. születésnapi eseményei. 2025. március 15-16.)
Az alsó képen a Balázs-család koncertjének részlete, balról jobbra: Balázs József, Lakatos Pecek Krisztián, Balázs Elemér, Lugosi Ali és ifj. Balázs Elemér, forrás: ifj. Balázs Elemér / Facebook
