Bruno de Sá napjaink kivételes és ünnepelt előadója, valódi férfiszoprán, amely a világ legritkább hangtípusa. Ez a hangfaj nem azonos a kontratenorral, mivel annál nagyobb hangterjedelmet képes átfogni és gyakorlatilag a lírai koloratúr szopránnak felel meg. Múlt év novemberében fergeteges sikert aratott a Zeneakadémia Nagytermében és egy újabb programmal jelentkezik szeptember 10-én. A cím „Szopranisták – barokk tüzijáték” egy érdekes zenei korszakra utal, amikor az előadások főszereplői a kasztrált énekesek voltak. Az ő emléküknek is adózik Bruno de Sá, aki természetes szoprán hangjával képes a virtuóz, sokszor nyaktörő énekműveket bemutatni. De kik is jelenleg a szopranisták?
Dr. Székely György
Mindentudó programomba beírtam: „kik a szopranista énekesek?” A válasz részletes elemzés volt a női szoprán énekhangról, azok típusairól és a neves szoprán énekesnőkről. Kénytelen voltam a mesterséges intelligenciát helyreigazítani: a szopranisták nem nők, hanem férfiak.
Vita a mesterséges intelligenciával
A program kis gondolkodás után elnézést kért, utánanézett a kérdéskörnek, és valóban részletes ismertetést adott a férfi szoprán énekesekről. Ide sorolta – helyesen – az egykori kasztrált énekeseket is, bár helytelenül azt állapította meg, hogy a kasztráltak „megőrizték ifjúi hangjukat”. Az igazság azonban nem ez, hanem a 17-19. századi kasztrált énekesek a hormonális beavatkozásnak köszönhetően nagyobbra nőttek, mellkasuk szélesebb lett, így erős, magas, igen hosszan kitartott hangokat tudtak kiénekelni. A barokk zeneszerzők, köztük Händel, Vivaldi, Porpora, sőt a fiatal Mozart is, főszerepeket írtak számukra. Későbbi korokban ezeket az énekszámokat énekesnők: szopránok, altok adták elő.
Ám a 20. században derült csak ki, hogy a falzett (fejhang) technikával virtuóz férfi-alt, férfi-szoprán hangokat lehet kifejleszteni – ezeket az énekeseket összefoglalóan kontratenornak nevezzük. Jelen korunkban több százan aratnak nagy sikert a világ koncert- és operaszínpadain. Hogy erre a lehetőségre korábban miért nem jöttek rá, és miért csak a templomi kórusokba alkalmazták a falzett hangot – erre nincs válasz. Mára az új virágkorát élő barokk zenét egyaránt éneklik női-férfi altok és szopránok nagy sikerrel. Azonban a kasztrált énekesek repertoárjának csak egy részét képesek a kontratenor férfiszopránok elénekelni, a nagyon magas hangokat már nem.
Ekkor léptek a színre a valódi férfiszoprán énekesek. Körülbelül 3-5 millió emberből egynél alakul ki olyan helyzet a gége fejlődési variációja miatt, hogy nem – vagy részlegesen – jön létre mutáció és megmarad a magas énekhang is. Ilyen esetek nyilván mindig voltak, ám még jelenleg is hiányzik a pontos orvosi tanulmány erről a jelenségről. A férfiak maguk tapasztalják hangjuk eltérő változását, ám, hogy ebből speciális énektechnika fejleszthető ki, erre az utóbbi évtizedekben derült fény. A klasszikus zene világában manapság 3-4 rendszeresen koncertező „valódi” férfiszoprán működik. Ilyen szopránhang képességekkel rendelkezik hazánkban – amint ő ezt egy riportban elmondta – Vásáry André is, aki jelenleg a könnyűzenei szférában működik.
Egy fogalmi zavar nyomában – „kicsit megszaladt a kés”
„Kontratenor az a férfi, aki női hangon énekel” – ez a megállapítás nem egy bulvárlapban, hanem sajnos egy tekintélyes hazai intézmény műsorfüzetében volt egyszer fellelhető. Ezen szerencsére már túl van a zenehallgató közönség. Azonban a „szopranista” kifejezés értelmezése még várat magára. Ne bonyolítsuk túl, csak egy kicsit egészítsük ki: szopranista az a férfi (vagy fiú-gyermek) aki koncerteken, operában vagy templomban szoprán énektartományban énekel. Ez lehet falzett (fejhang) technika (templomi falzett énekesek, kontratenorok), gyermek- vagy mutáció előtti fiúhang, vagy, mint hősünk esetében: valódi férfiszoprán.
Egy német tévéműsorban mutatta be lélegzetelállító szoprán technikáját Maayan Licht izraeli kontratenor énekes. Természetesen azonnal nekiszegezték a kérdést, biológiailag hogyan van ez? „Tudják, hazámban a körülmetélés régi vallási hagyomány, nálam sajnos megszaladt a kés…” Hatalmas moraj, felhördülés a stúdióban … „Hát ez vicc volt!” nevette el magát az énekes és mindenki megnyugodott.
Amikor egy valódi férfiszoprán világhírű lesz
Bruno de Sá sem gondolt erre, hiszen zenetanárnak készült, ám gyermekkorától kezdve sokat énekelt, szerepelt. Bruno de Sá Braziliában, São Paulo külvárosában, Santo André-ban születetett 1989-ben. Kétéves korában kezdett el énekelni, szülei a gyülekezeti kórusba jártak. Édesanyja egy székre állította, amikor egy protestáns szólóéneket előadott. Az éneklés olyan hobbijává vált, ahogyan más gyerek Braziliában futballozik. A hivatásos énekesi pálya azonban szóba sem jöhetett, zongora, majd fuvola órákat vett nem nagy lelkesedéssel. 9 éves korában Mozart Varázsfuvolájának Éj királynője áriájával szórakoztatta a családját. Hangja egy kizárólag a gégét érintő, igen ritka genetikai variáció miatt felnőtt korban is magas maradt, Brunonál elmaradt a mutáció.
Zenetanári diplomát szerzett, de professzionálisan csak 22 évesen kezdett el énekelni. Egy párizsi mesterkurzuson vett részt, ahol a fiatal énekes könnyekig meghatotta mesterét, aki azt tanácsolta neki, képezze magát tovább. Mivel különleges szoprán, de nem kontratenor hangjának további képzése csak Európában látszott lehetségesnek, útja némi zökkenőkkel Svájcba, Bázelig vezetett, ott folytatta tanulmányait három éven keresztül.
2015-ben debütált Sextus szerepében Mozart Titusz kegyelme című operájában a São Paolo-i Teatro São Pedroban. 2016-ban megnyerte a Maria Callas Nemzetközi Énekversenyt São Paulóban, 2. díjat nyert a Manhattan Zenei Versenyen, majd 2018-ban az olaszországi Sarzanában kapott első díjat a Concorso Spiros Argiris versenyen. Első felvétele a you-tube-on is látható, 2015-ből. São Pauloban készült, ária Bellini Rómeó és Júliájából. Gyönyörű, szépen vibráló hangja már ekkor nagy feltűnést keltett. Felfigyeltek rá, fellépései szaporodtak, lelkes kritikákat kapott. Ezt követően került a neves kontratenor és színpadi rendező, Max Emanuel Cenčić látókörébe. Cenčić nem csupán kivételes kontratenor sztár, hanem a roppant sikeres bécsi székhelyű Parnassus Arts Productions manager-irodát is jegyzi. Bruno-t ők is foglalkoztatni kezdték. Áttörést jelentett Porpora Carlo il Calvo operájában Berardo spanyol herceg szerepe.
Cenčić hívta fel a figyelmét egy olyan szerepkörre, amelyet férfiénekesek eddig még nem tudtak elénekelni. Így jött létre a Roma travestita című CD album, amely 2020-ban az Oper! nemzetközi magazin Az év legjobb debütáló-művésze díját nyerte el. Valamennyi énekszámot annak idején castrato-knak írták, akik női szereplőket formáltak meg. Ez volt az a korszak ugyanis, amikor a Vatikán megtiltotta, hogy Rómában nők templomban vagy színpadokon énekeljenek. Az utolsó szám már nem barokk, hanem klasszikus kori műnek számít, Niccoló Piccinni bravúráriája, amelyet Bruno szerte a világban énekel nagy sikerrel.2024 nyarán Cecilia Bartoli meghívására a bécsi Staatsoperben rendezett barokk fesztiválon aratott óriási sikert.
Legújabb lemeze (Mille affetti) Mozart és kortársai castrato-knak írt áriáiból válogatott. A lemez bemutató koncertje és egyben a művészmagyarországi bemutatkozása 2024. november 30-án telt házat, s nálunk ritkán látott sokperces standing ovationt eredményezett a Zeneakadémián. Marton Éva művésznő véleménye szerint Bruno egyedülálló, istenáldott tehetség. 2025. szeptember 10.-i koncertjén a 17-18. századi operaszínpadok szerzői közül Händel, Vivaldi, Hasse és Porpora mellett néhány alig ismert, alulértékelt szerző virtuóz áriája is szerepel majd. Közreműködik a bécsi nuovo barocco együttes Dimitris Karakantas osztrák-görög karmester vezetésével.
Videó: Georg Friedrich Händel: Aminta e Filidde – ária részlet, elérhetősége: https://www.tiktok.com/@bruno_de_sa/video/7336117821686009121
A kiemelt képen: Bruno de Sá első női főszerepében. Cleofide királynő Leonardo Vinci Allessandro nell’Indie (Nagy Sándor Indiában) című operájában. Bayreuthi Régi Zenei Fesztivál. Bruno de Sá (középen) – Cleofide, baloldalán Franco Fagioli – Poro, a bal szélen Maayan Licht – Alessandro. Fotó: Falk von Traubenberg. Az alsó képet, Bruno de Sá portréját Laure Bernard / Parlophone Records készítette.
