Anna Khomichko ukrán/fehérorosz zongoraművész a pódiumfellépéseken túl egyidejűleg több virtuális helyszínt választ potenciális hallgatóságának növelésére: blogger és YouTube-er, emellett 15 nemzetközi verseny győztese. Mint életrajzaiból kiderül, a fiatal női zenészgeneráció példaképe szeretne lenne – ugyanakkor él az előadóművészek hagyományos fellépési lehetőségeivel is. S bár születési évét nem tartja fontosnak közölni a nagyvilággal, tanulmányai alapján megtippelhetjuk: 30 körül járhat.
Fittler Katalin
Az észak-oroszországi, de részben ukrán, részben belorusz családból származó Anna Khomichko Moszkva zenei neveltjeként az „orosz iskola” képviselője, ám a Gnyeszin Akadémián folytatott tanulmányaival egyidőben a weimari Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerzett alapdiplomát, amelyet mesterdiploma követett a kölni Zene- és Táncművészeti Egyetemen. Első önálló CD-je a Mozart and his Europe címet kapta, melynek műsorán Mozart-művek mellett a kortársai közül Carl Philipp Emanuel, Johann Christian Bach és Muzio Clementi alkotásai szerepelnek.
A műsorválasztás erénye, hogy nem valamiféle utólagos értéksorrendet szándékozik sugallani, hanem inkább éppen ellenkezőleg, hangképeket mutat a zeneművészetnek abból az aranykorából, amelyben Mozart is élt. A négy szerző mindegyike, akiknek műveiből hallunk válogatást, kora elismert mestere volt, az akkori „világ” hírességei közé tartozott (mondjuk, kisebb-nagyobb holdudvarral). A három Mozart-kortársról is olvashatunk (többet-kevesebbet), és nem nélkülözzük az anekdotákat sem, amelyek leginkább a Mozart-irodalomban találhatóak. Egy programban való szerepeltetésük sajátos szembesítésre kínál lehetőséget. Ismételten megtapasztalhatjuk, hogy a „zseniség” éppúgy nem mutatható ki az egyes művekből, miként a tenger milyenségéről sem lehet elképzelésünk kis mennyiségű tengervíz bármiféle elemzésekor. És még valamit megtapasztalhatunk: a formatan alaptípusainak gazdag változatosságát. Vagyis azt, hogy az áttekintést megkönnyítő, sematikus képletek utólagos absztrakció eredményei – annakidején gazdag változatosságban burjánzott a formavilág, a ciklusok felépítését illetően csakúgy, mint a tételekben.
Semmiféle „didaktikus” szempont nem tűnik fel a műsorválasztásban: gazdag merítés a kimeríthetetlen kincsekből. És éppen ez a „szabadság” teszi üdévé: a többé-kevésbé ismerős zenék mellett bőven akad rácsodálkoznivaló. És mivel Anna Khomichko játéka mindenkor áttekinthető, kiválóan alkalmas akár hallás alapján történő elemzésekre is. A program keretéül két variációsorozat szolgál: a nyitószám C. Ph. E, Bach műve (a spanyol La folia témájára), a zárószám Mozarté (Gluck A mekkai zarándok című operájából vett népszerű dallamra). Ezeket egy-egy önálló tétel (C. Ph. E. Bach C-dúr rondója, illetve Mozart h-moll Adagiója) választja el a három szonáta sorozatától (Johann Christian Bach A-dúr darabja kéttételes, Clementi f-moll és Mozart B-dúr kompozíciója háromtételes).
A hallgató, lett légyen képzett muzsikus vagy egyszerű zenebarát (tehát bárhol is foglaljon helyet a „Kenner und Liebhaber” skálán, vagy akár azon túlmenően), örömét leli ebben a felvételben. Egyszerre észleli a formabiztonság nyugalmát, mondhatni, valamiféle klasszikus kiegyensúlyozottságot, és a hangulat, a kedély egyedi pillanatait, mozzanatait. Khomichko ízléses humorral tálalja a meghökkentő fordulatokat, meglepetés-poénokat, amelyek hirtelen „emberközelbe hozzák” a történeti zenéket. A humor, a szellemesség által úgy érezzük, nekünk, hozzánk szólnak a művek ebben az értő tolmácsolásban. A mindennemű feszélyező távolságtartás hiányának köszönhetően akár már első hallásra a magunkénak érezzük ezeket a darabokat – késztetést érezve, hogy alaposabban elmélyedjünk a szerzők zenei világában.
(Kiadó: Genuin, katalógusszám: GEN 23841)
