Alison Balsom brit trombitaművész Quiet City című CD-jének műsora amerikai kaleidoszkópnak tekinthető; annak ellenére, hogy nem kizárólag amerikai komponisták műveit (tételeit, átiratait) tartalmazza. Stílusok, karakterek és hangulatok gazdag változatossága teszi érdekes hallgatnivalóvá, valamint a szólista átütő erejű játéköröme.
Fittler Katalin
Alison Balsom zenei világa rendkívül tágas – és úgy tűnik, felfedezőkedve kimeríthetetlen. Hangszerének repertoárján túl átiratok sokaságát tartja műsoron, ráadásul maga is gazdagítja átiratokkal a trombitások játszanivalóját. Kétségkívül inspiráló muzsikus-partnere lehet bármely hangszeresnek vagy együttesnek. Nem véletlen, hogy könnyen a szívébe zárta a cambridge-i Britten Sinfonia együttese is egy 2017-es, a londoni Barbican Centre-ben rendezett nagysikerű fellépés után. Ez jelentette az inspiráció forrását, s az eredmény: csaknem egy órányi kellemes hallgatnivaló. Mindenkinek, merthogy ki-ki talál magának felfedeznivalót a műsorszámok között, és örömmel hallgatja a régóta kedvelt darabokat is, akár új köntösben. Közben pedig jut idő a szólista elismerő értékelésére is.
A kiadvány Aaron Copland műsorkezdő darabjától kölcsönözte a címét. Bernstein zenéjével folytatódik a program, Alison Balsom átiratában. A rövid Pas de deux a Lonely Town címet viseli, az On the Town egyik táncepizódja. A műsor súlypontját kétségkívül Gershwin örökzöldje jelenti, a Rhapsody in Blue, Simon Wright átiratában. A remek előadást hallgatva megerősödik meggyőződésünk az átiratok létjogosultságát illetően. (A különböző apparátusokon, hangszínekkel megszólaló – többnyire eleve ismertnek tekinthető – darabok ily módon további ismertségre-népszerűségre tesznek szert.) Vitatható, hogy folytatásként Charles Ives ikonikus műve, The Unanswered Question (A megválaszolatlan kérdés) valóban ideális helyet kapott-e az összeállításban. A felvétel végighallgatásánál „váratlanul” következik, a hallgató még a Gershwin-mű hatása alatt áll. A teljes műsor ismeretében érdemes megállítani itt a felvételt, hogy a belső várakozás csendjéből kezdődhessék a mű.
A továbbiakban a kanadai-amerikai Gil Evans képviseli átirataival Amerikát – valamint feldolgozásainak „címzettje”, az afroamerikai Miles Davis. Joaquín Rodrigo legnépszerűbb művéből, a Concierto de Aranjuezből következik két részlet (Adagio, Moderato), majd – mintegy ráadásszámként – Kurt Weill My Ship című darabjával búcsúznak az előadók. A Britten Sinfonia dirigense Scott Stroman, Gershwin rapszódiájának zongoraszólamát Tom Poster játssza, a nyitószámban Nicholas Daniel angolkürt-játékában is gyönyörködhetünk.
Sajátos érzelmi-indulati (a tempókban és a dinamikában is megmutatkozó) íve van a program egészének – ugyanakkor érezni: a csökkenő lendülettel nem jár együtt a kifáradás mozzanata – legfeljebb a hallgatót zsongítja a viszonylag szűk sávban mozgó dinamikai skála, amelyet a hangszínek váltakozása tud eredményesen színesíteni. Mindvégig érződik viszont az intenzív előadói jelenlét, amely a játékörömben realizálódik – s ez a játéköröm teszi személyessé az interpretációt.
Kiadó: Warner Classics, katalógusszám: 0190296229916
