A kamarazene térhódításának jegyében kezdte meg koncert-tevékenységét, jó érzékkel az évadzárást követően, az „uborkaszezon” elejére időzítve programjait a FAB. A nagyközönség örömmel vetette rá magát a hallgatnivalók választékos kínálatára, miközben kezdettől érezhető volt a sokdimenziós koncepció, amely az idők folyamán térben és időben tágult: túljutott az országhatárokon, megszólítva több generáció leendő és jövőbeli muzsikusait. Elemzés a Kokas Katalin és Kelemen Barnabás által alapított fesztivál első évtizedéről.
Fittler Katalin
Utóbb is úgy tűnik: Kelemen Barnabás és Kokas Katalin vállalkozása eleve sikerre ítélt volt. Azt viszont aligha lehetett sejteni, hogy a „legyen a zene mindenkié” programot milyen tág keretek között juttatják érvényre. Az érdeklődők virtuális koncentrikus körökben helyezkedve el, néhány szegmensét észlelték/észlelik csak a sokrétű tervező-szervező munkának, viszont a már csak a koncerteken lemérhető eredmény önmagában is örvendetes, számottevő. Intenzív zenei vitamin-injekció a mintegy tíznapos júliusi programkínálat, amelyből ki-ki a befogadói kapacitásának megfelelően válogathat. S minél több rendezvényen vesz részt, annál bennfentesebbnek érezheti magát e különleges zenei kavalkádban.
Mert a változatosság megannyi szinten érvényesül. Évenként változó, hogy milyen mértékben kísérleteznek új helyszínekkel, avagy ragaszkodnak a jól bevált koncerttermekhez. Aki képlékenyen követi ezeket a „kísérleteket”, saját zenehallgatási gyakorlatát is frissíti, s végeredményben tágul a látóköre, amennyiben korábban számára elképzelhetetlen körülményeket is elfogad reális lehetőségként. Arra ébredhet rá, hogy a zene könnyen otthonossá válik a számára korábban szokatlan helyszíneken is (persze, jól megválasztott programokról van szó). Hasonlóképp az „idő” is relativizálódik: az évadok során maratonokon edződött hallgatóság számára nem meglepő a hagyományosnál hosszabb terjedelmű program, és képes felülemelkedni az olyan gyakorlati szempontokon, mint a késői közlekedés kellemetlenségei…
A változatosság egyik legfőbb érdemi szempontja, hogy a hangversenyeken többnyire együtt szerepelnek világhírű vendégművészek, nemzetközileg elismert művészek, akik a FAB tanári gárdájához tartoznak, és a fiatal generáció kiválóságai, a holnap potenciális csillagai, sztárjai (köztük olyanok, akiket kora ifjúságuktól figyelemmel követhettek az érdeklődők, elsősorban a „Virtuózok” tehetségkutató műsorainak nézői-hallgatói). A szereplők változatossága, ismertek és (kinek-kinek) ismeretlenek: érdekes kavalkád, amihez hasonló súllyal járul a program-összeállítás.
A FAB életre álmodói mindennapi (nem mindennapos) tájékozottságuk megannyi tapasztalatát kamatoztatva tervezik az évadok műsorát, helyet adva a koncertévadokban népszerű tematikáknak („évfordulós” koncertek, szerzői estek, bemutatók, stb.). A kínálat tehát afféle zenei bőségkosár, amelynek érdekességét tetézi, hogy a kamarazene-irodalom egyébként kétségkívül perifériára szorult értékeiből válogat, tehát még a zeneirodalomban (viszonylag) jól tájékozottak számára is rengeteg újdonságot kínál. Ebben a pezsdítően izgalmas környezetben más megvilágításba kerülnek az ismert-kedvelt remekművek is – újdonság-élményhez juttatnak tehát a repertoárdarabok is. És akkor még nem is szóltunk az előadókról. Akik néha saját repertoárjuk részét szólaltatják meg, máskor új felfedezéseiket osztják meg a hallgatókkal.
A FAB rendezvénysorozatának sajátosságai közé tartozik az a közösségi légkör, amely a nemzetközi diákoknak köszönhető: a részben évről-évre visszatérő fiatalok érdeklődő figyelemmel követik kamarazenei partnereiket – a hangversenyeken az egyes műsorszámok után a taps (amely, mint tudjuk, korántsem egyértelmű értékjelző tetszésnyilvánítás) a szeretetteljes lelkesedés megannyi jelét viseli – s ugyanez fokozott mértékben érvényesül, amikor a FAB tanárait köszönti. A lelkesedés: személyes – ám jótékonyan befolyásolja az „objektív” légkört: empátiát gerjeszt, jótékonyan oldja a nézőtéri viselkedés beidegzettségeit. És nemcsak a toleranciában, amellyel a „hagyományos” közönség veszi tudomásul a rajongás szélsőséges jeleit, hanem abban is, hogy kicsit másképp kezdi el hallgatni a műsorszámokat az a látogató is, aki számára alkalmi kirándulást jelent egy-egy FAB-est. Ami távlatosan abban is megmutatkozik, hogy valamennyi műsorszám aktív hallgatói figyelmet kap. Ennek hasznával talán nincs is tisztában a publikum – egyszerűen csak annyi tudatosodik ebből, hogy maradandóbb lett az élmény. Később is részletesen felidézhető, akár a kompozícióra koncentrálódva, akár az interpretáció sajátosságait megőrizve.
Ritkán látni annyi csillogó szempárt a Zeneakadémián (a BMC-ben, vagy bármely helyszínen), mint a FAB koncertjeit követően. Személyes élményként találnak utat a művek (előadások) a hallgatókhoz – és ennek a személyességnek a többlete felbecsülhetetlen érték. Csakúgy, mint az a körülmény, hogy ritkán látni annyi fiatalt a nézőtéren, mint e rendezvénysorozat idején. Az aktív résztvevők is kiveszik részüket a zenehallgatásból, ami számukra is értékes-tanulságos időtöltés. És ebben a közegben hozzájuk fiatalodnak az idősebbek is – megerősödik bennük az a meggyőződés, hogy az élőzene hallgatása pótolhatatlan élményforrás. És ugyane tapasztalat esetében „az érem másik oldala”: megújul a vágy az élmény megörökítésére, vagyis hangfelvételek vásárlására, hogy „kézzelfoghatóan” rendelkezésre álljanak zenei élmények a hangversenyeken megismert-megszeretett művészekkel, lehetőleg azonos műsorral.
Mint minden évben, ezúttal is köszönthettünk megkülönböztetett népszerűségnek örvendő előadóművészeket, ki-ki talált magának új „kedvenceket” – és ugyanez elmondható a kamarazene-irodalom értékes alkotásairól is. Külön öröm, hogy e sokrétű tervezés keretei között a mind gazdagabbá váló koncepció tervezőinek arra is maradt figyelme, hogy új kompozíciók megírására adjon felkérést fiatal magyar zeneszerzőknek. Mint a többi ötlet, ez is tetszésre talált a hallgatóság körében: a holokauszt-ihlette művek sorát ezúttal Bella Máté, Tornyai Péter és Balogh Máté egy-egy kompozíciója gazdagította. „Elhozzuk a jövőt” – ezt a programot fogalmazták meg az idei nyári program műsorfüzetének címlapján. A programokat követő előzetesek ismeretében: türelmetlenül várjuk!
Az alsó képen a fesztivál két művészeti vezetője, Kelemen Barnabás és Kokas Katalin, forrás: FAB
