Richie Beirach pianista mondta bőgős kollégájáról, George Mrazról, hogy úgy játszik hangszerén, mintha ő találta volna fel. Ugyanez igaz volna Mary Halvorson gitárosra is, aki nemcsak jelentős szólista, hanem roppant aktív zeneművész, így néhány hónapon belül már másodszor foglalkozunk vele a Gramofon hasábjain.
Máté J. György
Halvorson a jazz nagy rejtélyeinek egyike. Ebben a vonatkozásban Anthony Braxtonhoz vagy John Zornhoz hasonlíthatnánk. Nem fér a hallgató fejébe, hogyan lehet ennyi különböző zenekarban újra meg újra helyt állni, miközben friss saját kompozíciók is foglalkoztatják, valamint, lévén New York egyik legkeresettebb jazzmuzsikusa, az alkalmi sessionökre szóló meghívásoknak eleget tenni. Legújabb albumán szextettje, az Amaryllis hallható alkalmi vendégsztárokkal. Thumbscrew elnevezésű triója szintén állandó készültségi állapotban van: egymás után adja ki gyűjteményeit. És közben speciális projektek is megjelennek a nevével – legutóbb Sylvie Courvoisier zongoristával felvett duólemezéről adtunk hírt. Az 1980-as születésű művésznő mindezek mellett jazznagyságok sorával játszott együtt Tim Berne-től Bill Frisellig és John Zorntól Jason Moranig.
Az About Ghosts nem a mai gótikus szubkultúra terméke. Vidám borítógrafikája is sejteti már, hogy itt nem visszajáró lelkekről és kísértetjárta házakról szóló borongós melódiákat hallunk majd. Leginkább kortárs avantgarde jazznek nevezhetnénk Halvorson nyolc új szerzeményét, mely az Amaryllis tagjain kívül öt darabban Immanuel Wilkins altszaxofonost és Brian Settles tenorost is felvonultatja, de a jazz alkalmanként, például az Absinthian című felvételen, alternatív rockelemekkel vegyül. Valamint, kicsit a játékhangszereken is játszó Art Ensemble of Chicago mintájára, Halvorson egy „zsebzongora szintetizátort” szintén alkalmaz egyes számokban, utólagos rákeveréssel. Ha a lemez címén töprengünk, kísértetek helyett gondoljunk a különleges kis szintetizátorra: ő a zenekar „szellemhangszere”. Halvorson egyelőre nem használta improvizálásra; inkább csak effekteket próbált ki rajta, friss színt kevert a meglevő zenei spektrumhoz (Carved From, Endmost). A lemez producere és keverője viszont egy nagyonis hús-vér ember, John Dieterich, az 1994-től működő Deerhoof noise punk/indie rock zenekar egyik gitárosa volt.
Halvorson 2023 őszén kezdett dolgozni e lemez anyagán. Célja ezúttal is az volt, hogy új albuma tartalmilag ne hasonlítson az előzőkre. Ezért találta ki, hogy csapatában most nemcsak rézfúvósok – Jacob Garchik (harsona) és Adam O’Farrill (trombita), hanem szaxofonosok is helyet kapnak majd. Művészi kísérleteinek képlete mindig hasonló: végy egy már korábban is bevált stílust és összeállítást, majd adj hozzájuk új elemeket. Eddig minden tökéletes – legutóbbi albumai „az év lemeze” lettek a Down Beat éves kritikusi szavazásán, 2023-24-ben pedig Halvorson lett ugyanitt „az év gitárosa”. És hogy teljes legyen a kör, 2024-ben és idén megkapta a Jazzújságírók Szervezetének „az év gitárosa” kitüntető címét is.
Aki eddig még nem ismerte Mary Halvorson komponista kvalitásait, meglepve hallja majd, mennyi „szabad ötlet” fér bele az erősen ellenpontozott szerzeményekbe. A Full of Neon olyasféle szerepet tölt be, mint a Peaches En Regalia Frank Zappa Hot Rats-én, azzal a kiegészítéssel, hogy Jacob Garchik harsonaszólója viszont inkább a hat évvel későbbi Bebop Tango-t idézi. Patricia Brennan vibrafonos szerepe pedig emlékeztet Ruth Underwoodéra ebben a nagyszerű szerzeményben. A kamarajazznek induló és úgy is végződő Carved From atonális gitárszólójából mindenki megértheti, kritikusai miért árasztják el díjakkal a muzsikust. Expresszív játéka elbűvölő, még akkor is, amikor váratlan elhangolásokkal téríti észre a már-már álmodozó hallgatót. Az Eventidal viszont a balladaszerzőt dícséri: ebben a komor hangulatú, alkalmilag szinte gyászzenének ható kompozícióban a vibrafonoson kívül a két rézfúvós játssza a főszerepet. Halvorson úgy jellemzi e zenét, mint „Pillanatfelvétel arról, hogy az általam ismert zenésztársaim hogyan gondolkodnak most.” Szerény megfogalmazás. Mégiscsak az utóbbi idők egyik legkreatívabb jazzlemezéről van szó.
(Mary Halvorson: About Ghosts. Nonesuch, 2025)
