Miskolcra érkezik a Nemzeti Filharmonikusok koncertmestere. Koppándi Jenő szólistaként bejárta a nagyvilágot Amerikától, Japánig, de pedagógiai tevékenységet is folytat például Németországban. A Miskolci Szimfonikus Zenekart egy szakmai nap keretében ismerte meg, s a kiváló együtt munka hatására meghívták Miskolcra Capriccio bérletük nyitóestjére szólistaként. A kiváló hegedűművész ritkán nyilatkozik, de s most kivételt tett.
Handa Eszter
Hirtelen felindulásból érkezett Magyarországra, aztán mind a szakma, mind a magánélet igazolta, hogy jó döntést hozott. Koppándi Jenőt, a Nemzeti Filharmonikusok koncertmesterét október 27-én hallhatja majd a miskolci zenekedvelő közönség a Miskolci Szimfonikus Zenekar vendégeként. Az est programján szerepel Beethoven D-dúr hegedűversenye Koppándi Jenő tolmácsolásában, valamint Mozart Requiemje Brassói-Jőrös Andrea (szoprán), Balogh Eszter (alt), Ninh Duc Hoang Long (tenor), Najbauer Lóránt (basszus), valamint a Magyar Rádió Énekkarának közreműködésével. A koncert dirigense Török Levente lesz.
A kis Koppándi Jenőt -, mint a legtöbb kisfiút – eleinte jobban érdekelte a futball, mint hogy zenét tanuljon. Aztán mégis hegedűt ragadott, s milyen jól tette! Hogyan kezdődött a kapcsolata a hangszerrel?
Természetesen egy 6 éves fiúgyermeket jobban vonz egy pattogó, guruló labda, amibe jó nagyot lehet rúgni, mint egy szörnyen kényelmetlen tartású és nagyon kellemetlen hangokat kibocsátó kishegedű. A szülői nyomás ellen azonban tehetetlen voltam, és szerencsémre a második évben már elviselhető hangokat sikerült kicsalni a hangszerből.
Egy korábbi interjúban úgy fogalmazott, hogy hirtelen felindulásból érkezett 1991-ben Budapestre. Elmesélné, kérem!
Igen, hirtelen felindulásból jöttem Budapestre. Magyarország egyáltalán nem szerepelt az általam preferált országok listáján. Hogy miért hagytam el Erdélyt? Ez egy bonyolult történet, sok apró összetevővel, de talán tömören fogalmazva: az akkori siralmas anyagi helyzetem volt a fő indíték.
Aztán a szakmai és magánélet is igazolta, hogy jó döntés volt! Meséljen, kérem a kezdetekről: hová ment először, milyen volt a fogadtatása?
Emlékszem egy keddi napon érkeztem Budapestre, másnap már egy olyan fellépésem volt (természetesen barátaim segítségével), ahol egy nap alatt majdnem a teljes havi béremet kerestem meg. Nem azért mert az oly sok lett volna, hanem otthon voltak olyan szánalmas bérek. Szóval habzsoltam az életet két kanállal és közben megismertem a NŐ-t, akire mindig is vágytam (csöndben jegyzem meg: miskolci).
Utólag visszatekintve, van valami, amit másképpen csinálna?
Hogy mit csinálnék, másképp? …. Sosem gondolkozom a múlton, számomra annak, hogy “mi lett volna ha”, nincs jelentősége, minden megtörtént dolog “történelem”.
Kocsis Zoltán meghatározó személyisége volt a szakmai életének. Milyen volt a közös munka vele? Hogyan emlékszik rá?
Kocsis Zoltán valóban meghatározó személy volt zenei életemben. 16 éven keresztül vártam azt a pillanatot, hogy halljak Tőle egy “ gagyi” vagy egy “olcsó” zenei megoldást, de soha nem történt meg. Ez nem azt jelenti, hogy mindenben egyet értettünk, sokat vitatkoztunk, de derekasan be kell valljam, az esetek legnagyobb százalékában mindig meggyőzött az igazáról. Hiába, egy zsenivel, egy sima földi halandónak lehetetlen felvenni a versenyt. Hihetetlen zenei alázat lakozott benne, a mérhetetlen tudása mellett. Imádtam kamarázni Vele, de csak próbálni, koncerten mindig rettenetesen hangosan játszott, de a próbákon lenyűgöző dolgokat csinált, sok mindent lehetett tanulni ilyenkor. Sokan szkeptikusak voltak, hogy milyen karmester, de erre csak azt tudom mondani, meg lehet hallgatni felvételeket, amik önmagukért beszélnek… és ne felejtsük el, bizonyos szerzők tolmácsolásában, a 20. század egyik legnagyobb zongoraművésze volt! Sajnos mára ez a név, hogy Kocsis Zoltán, kezd egyre ritkábban elhangzani a zenei életben és ez rettenetesen szomorú.
Mit szeret csinálni, amikor épp nincs hangszer a közelében?
Nem nagyon van olyan hogy ne legyek hangszer közelben. ”Ő” mindig velem van: nyaralás, pihenés, bármi… Ha bárki azt gondolja, hogy ez beteges, cáfolnom kell: higgyék el, van ilyen “szerelem” is. Egyébként, ha nem hegedülök, akkor főzök. Imádok bulizni, szeretem a jó társaságot, szeretek jókat enni, inni, de csak jó minőségben. Egy jól elkészített étel, egy jó ital, tud adni olyan élményt, mint egy jól sikerült koncert. Hiszen gondoljunk bele: jó ételt, jó bort készíteni, az is művészet!
2024-ben szakmai napot tartott Miskolcon. Milyen emlékei, érzései vannak a Miskolci Zenekarról?
A miskolci zenekar nagyon kellemes meglepetés volt számomra. Emlékszem, hihetetlen gyorsasággal oldották meg az általam kért dolgokat. Nagyon komoly potenciál van ebben a csapatban és remélem Miskolc városa büszke hogy ilyen zenekara van (,ha véletlenül nem, akkor felhívnám a nagyérdemű és a városatyák figyelmét, hogy legyen)! Támogassák minden téren, mert megérdemlik és szükségük van rá. EDDA, DVTK, Miskolci Szimfonikusok nagyon színes a paletta Miskolcon.
Beethoven D-dúr hegedűversenye kapott helyet a miskolci koncerten Mozart Requiemje mellett. Beethoven egyetlen befejezett vonós szólóversenyműve grandiózus alkotás, ami próbakőként áll az újabb és újabb generációk előadói előtt. Ön hogyan mutatná be a darabot az olvasóknak?
Beethoven hegedűversenye az én olvasatomban az a versenymű, aminek egy felesleges hangja nincs. Számomra a tökéletesen megírt hegedűverseny. Pedig nem lehet azt mondani, hogy nagyon hegedűszerű, de mégis annyira ihletett, komplex, tiszta, őszinte zene, hogy lenyűgözi az embert. Igen, nagyon kényes, sok hegedűs mellőzi, mivel nagyon áttetsző, nem lehet benne elbújni a zenekar “ mögé”, intonáció szempontból is nagyon kényes és ami a legnehezebb, a zenei szöveg értelmezése. Még tudnám ragozni nagyon sokáig, de nem teszem. Szeretettel várunk mindenkit a koncertre és remélem a produkciónk önmagáért fog beszélni!
(Capriccio bérlet 1. Beethoven: D-dúr hegedűverseny, Mozart: Requiem. Km.: Koppándi Jenő – hegedű, Brassói-Jőrös Andrea – szoprán, Balogh Eszter – alt, Nunh Duc Hoang Long – tenor, Najbauer Lóránt – basszus. Miskolci Szimfonikus Zenekar, Magyar Rádió Énekkara – mb. vezető karnagy: Tóth Csaba. Vezényel: Török Levente. 2025. október 27. Műha, Miskolc)
