Az életmű fejleményei címmel jelent meg Hollós Máté új könyve, a Gramofon gondozásában. A húsz kortárs zeneszerző életművének alakulásába bepillantást nyújtó kötet bemutatóját november 14-én, az Írók Boltjában tartottuk. A szerzővel Retkes Attila zenetörténész, lapunk főszerkesztője beszélgetett.
Gramofon összeállítás
1993 és 1995 között Hollós Máté a Magyar Rádióban, Az életmű fele címmel beszélgetett nemzedéke 23 zeneszerzőjével (a műsorok szerkesztett szövegét 1997-ben az Akkord Zenei Kiadó könyvben is megjelentette). A Gramofon folyóirat hasábjain a közelmúltban (2020 és 2025 között) bekukkantottak e műhelyekbe. Mivel folyamatosan alkotó komponistákéba, a kötet nem az életmű „másik felét” summázza, csak felméri, merre haladt azóta az akkori középnemzedék. Sajnos ketten már nem voltak köztünk: Szunyogh Balázs és Togobickij Viktor. Székely Katalin pedig Spanyolországba költözött, sikeres zenepedagógiai könyvek szerzője, de felhagyott a zeneszerzéssel, és barátságosan, de elzárkózott a beszélgetéstől. A kötetben szereplő zeneszerzők: Csapó Gyula, Csemiczky Miklós (aki a kötet nyomdába adása idején hunyt el), Dukay Barnabás, Fehér György Miklós, Huszár Lajos, Ifj. Kurtág György, Király László, Kósa Gábor, Madarász Iván, Márta István, Orbán György, Reményi Attila, Rózsa Pál, Selmeczi György, Serei Zsolt, Soós András, Sugár Miklós, Szigeti István, Tihanyi László, Vajda János.
Hollós Máté zeneszerző 1954-ben született, írók és költők családjában. Kompozícióinak többsége kamarazene, de írt oratóriumot, szimfonikus és vonószenekari darabokat, kórusműveket is. Műveit Európa- és Észak-Amerika számos városában játsszák. 1997-ben Erkel-díjjal, 1998-ban Bartók–Pásztory-díjjal, 2004-ben Lajtha László-díjjal tüntették ki. Fiatalon az Artisjusnál dolgozott, majd a Hungaroton főszerkesztője, ügyvezetője, vezérigazgatója lett. 1989-ben megalapította az állami monopólium utáni első magán zeneműkiadót (Akkord), amely ma is működik. 25 évi elnökség után ma a Magyar Zeneszerzők Egyesületének tiszteletbeli elnöke.
Néhány markáns és jellemző idézet az új kötetből:
„Nálunk a zenei nevelés mindig német-centrikus, a polgári művelődés pedig irodalomközpontú volt. A zeneoktatás és a hangversenyélet is a barokktól a korai huszadik századig terjedt. Nyugat-Európában a hétköznapi élet modernitása, az öltözködés, lakáskultúra nem olyan konzervatív, mint nálunk volt, de ebben pozitív változások estek az elmúlt évtizedekben.” (Madarász Iván)
„Diákkoromban nagyképű marhaságnak találtam, ha kodályi és bartóki prozódiát állítottak szembe egymással. Ma másként látom. 1914-ben, az első világháború kitörésekor Bartók menekült Erdélyből, de leszállt a vonatról, és felgyűjtötte a Cantata profanát. Gondolom, egy sort sem értett meg belőle, hiszen az erős dialektusban van, és akkor ő még nem tudott olyan jól románul. A legkedvesebb fiú megszólalásakor szinte nem is hallunk prozódiát, ugyanakkor valami tűlevelű vadságot érzünk.” (Orbán György)
„A 80-as évek elejének bizonytalan próbálkozásaitól eljutottam egy a magam számára természetes nyelven való közlésformához. Olyanhoz, amely nem hordozta a korábbiak terheit, amikor rendre foglalkoztatott, hogy amit írok, nem túl modern-e vagy nem túl konzervatív-e. Ettől a ’90-es, 2000-es évekre elért felszabadulástól zeneszerzőnek éreztem magam, jól esett minden nap odaülni a komponáláshoz. Idillikus állapot volt, hogy tudtam, mit akarok írni, hittem benne.” (Vajda János)
Képünkön: Márta István és Hollós Máté a könyvbemutatón, forrás: Márta István FB oldala
