Nem hiszem, hogy van olyan magyar jazzbarát, aki nem találkozott még Simon Géza Gábor (1947) nevével, de akár külföldön is ismert az SGG „márka”. Világviszonylatban is páratlan életmű áll mögötte, hiszen egész aktivitása szeretett műfajunk érdekében zajlott. Nem csoda, hogy szerteágazó munkásságának összegzését, nem kis fáradtsággal igyekszik kötetekbe rendezni.
Márton Attila
Éppen tíz éve annak, hogy sok ezernyi cikkből, tanulmányból és vele készült interjúkból „Szösszenetek” a jazz- és hanglemeztörténetből címmel vaskos kötet jelent meg a Gramofon Könyvek gondozásában, amelynek anyagát több mint ötven hazai és külföldi (elsősorban német nyelvű) sajtótermékből válogatta a szerző. De – ahogyan ezt a most publikált második kötetét bevezető Előszóból megtudhatjuk, nem elég, hogy a korábbi könyv a bőség zavarával küzdött, tehát óhatatlanul ki kellett hagyni számos fontos publikációt, de időközben egy sor olyan írás is előkerült, amelyek vagy lappangtak, vagy nyomtatott formában el sem jutottak a szerzőhöz. A mai technikai lehetőségek (pl. Arcanum Digitális Tudománytár) ezek felfedezését is lehetővé tették, de a szerző grandiózus méretű archívumában is talált igazi meglepetéseket. További érdekességet jelentenek a német nyelvterületen 1974 és 99 között megjelent írások anyanyelvünkre történő „visszafordításai”, amelyek lehetővé teszik annak megismerését, hogy Simon mit is tartott érdekesnek bemutatni a német és osztrák olvasóknak az akkori hazai jazzéletből.
A „Szösszenetek” 2. a zene- és hanglemeztörténetből című kötetnek már címlapja is utal a szerző publikációinak impozánsan széleskörű megjelenési fórumaira, hiszen a tucatnyi lap között a hazai Új Magyarország és Magyar Narancs éppúgy megtalálható, mint a Nemzetközi Jazz Szövetség angol nyelvű folyóirata, a Jazz Forum, vagy a német der Jazzfreund. A könyv szerkezete, felépítése olyannyira hasonló az első kötetéhez, hogy nyugodtan az előbbi folytatásának foghatjuk fel. Most is három részből áll a mondanivaló: a Cikkek, a Tanulmányok, előadások és (a szerzővel készített) Interjúk. Simon tudományos alaposságára jellemző, hogy most sem hiányzik a sok szerző által elhanyagolt Névmutató és természetesen a Tartalomjegyzék sem. Újdonság azonban az a rendkívül praktikus megoldás, hogy a második kötet végén a két említett index mindkét kötet adatait tartalmazza időrendi sorrendben, de külön oszlopban közölve, hogy az illető tétel melyik kötet megfelelő oldalán található. (Mint fontos információt kell közölnünk azt is, hogy az első kötet végén még Diszkográfia és Válogatott bibliográfia is fellelhető, amelyek a szerző tevékenységéhez kötődő több mint kétszáz hanghordozó, ill. a félszázat meghaladó könyvek, kötet-fordítások, nagyobb tanulmányok listáját tartalmazzák.)
A két kötet természetesen terjedelmében lényegesen különbözik: a korábbi több mint duplája a mostaninak, bár ehhez az említett címsoros diszkográfia és bibliográfia is hozzájárul. Azért a közlemények impozáns számai magukért beszélnek: a két kötetben összesen 162 cikk, 16 tanulmány és 18 interjú olvasható. Mindössze 24 olyan publikáció akad, amely először kerül az olvasó elé nyomtatásban, ebből kilenc az első, míg tizennégy a második köteteben, bár az utóbbiakat már az interneten is olvashattuk! A cikkek megjelenési fórumai – kis túlzással – szinte az egész hazai lapkiadás történetét felölelik. A legkorábbi egy mini-interjú Garay Attilával 1970 februárjában jelent meg az Ifjúsági Magazinban. A legutolsó pedig az osztrák zenetörténész, Karin Meesmann Ábrahám Pálról írott vaskos monográfiájának elismerő kritikája. De ugyancsak a második kötetben olvasható egy szívet melengető írás: SGG-nek a jazzkutatas.eu-n közzétett, nyomtatásban először most megjelent 2010-es cikke Lena Horne és Szabó Gábor még 1970-ben kiadott közös lemezéről. Az írás apropója a híres jazzénekesnő elhunyta volt… A legismertebb napi- és hetilapok, folyóiratok, amelyekben Simon cikkei napvilágot láttak a Magyar Hírlap, a Gramofon, a Népszabadság, a Magyar Ifjúság, az Új Magyarország, a Magyar Narancs és a Playboy, a kifejezetten jazz vonatkozású kiadványok pedig a Jazzhíradó (Benkó klub), a Jazz, a Jazz Stúdium, a Jazzkutatás és a Bohém Jazz Magazin voltak.
Simon Géza Gábor a nyolcvanhoz közel is fáradhatatlanul dolgozik. Kíváncsian várjuk újabb írásait!
(Simon Géza Gábor: „Szösszenetek” 2. a zene- és hanglemeztörténetből. Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány, 2025. Kiemelt képünket Hernád Géza készítette, forrás: Óbudai Anziksz)
