A csend: a hangzó világ bölcsője. Környezet, amely irányítja a figyelmet a mindenkori Lényegre. Hangversenyeken: a zeneművekre, alkotók és előadók közös üzenetére, amelynek címzettje az aktuális közönség. „A zene a csendből születik” – ezzel az instrukcióval nevelte a kezdetektől a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola énekkarának tagjait Sapszon Ferenc (s ez a szellemiség öröklődött mindmáig, amikoris több együttes teljesítményét tekintették kivételesnek nemzetközi zsűrik). „A zene a csendből jön” – erre figyelmeztet Schiff András egyik könyvének címe is. És egy interjúban úgy fogalmazott: a csend voltaképpen a zene előfeltétele. Két olyan hangverseny élményét szeretném megosztani, amelyek közönsége hozzájárult eme gondolatok megvalósulásához.
Fittler Katalin
December 14-én a Liszt Ferenc Kamarazenekar adventi hangversenyének szólistájaként Elisabeth Leonskaja lépett fel, két héttel később (dec. 28.) a Budapesti Vonósok Kamarazenekar szólistája Gustav Rivinius volt. Két kamaraegyüttes, egy-egy nemzetközileg elismert nagysággal, két versenymű, kamarazenekari kísérettel. Leonskaja Mozart A-dúr zongoraversenyét tűzte műsorra, Rivinius Haydn D-dúr gordonkaversenyének a szólistája volt. A versenymű reprezentatív műfaja mindkét esetben életre keltette azt az érzetet, ami talán természetesnek hatott a művek keletkezése idején: kiválasztottak kis közössége gyönyörködött a zenében. Mert napjainkban az élőzene iránt elkötelezettek számára a hangversenyterem akár olyan tágas is lehet, ahol szinte elveszik az egyén, és a pódiumtól távolülő számára külön feladat annak a közvetlenségnek a kialakítása, amelynek révén az élőzene élménye minőségileg különbözik a bárhol-bármikor felidézhető felvételek hallgatásától. A rendszeres koncertlátogató számára örömteli meglepetést jelentett e két hangversenyen a nézőtér „csendje”. Az élmény-várásé, a figyelemé, az önfeladó gyönyörködésé. Minden bizonnyal inspirálóan hatott ez valamennyi előadóra is.
A Liszt Ferenc Kamarazenekar 1963-ban alakult, a Budapesti Vonósok 1977 óta kínálnak repertoár-gazdagító programokat, miközben a versenyműveket (amelyeket szimfonikus zenekaraink is gyakran tűznek műsorra) néha más megvilágításban mutatják meg. Mindkét együttes tagsága változott az idők folyamán, a jelenlegi Liszt Ferenc Kamarazenekar életében két évszám mérföldkő-jelentőségű: 2016, amikor Tfirst Péter lett a koncertmester, és 2020, amikor Várdai István lett a művészeti vezetőjük, aki nemcsak a műsor-koncepciók kialakításában vesz részt, hanem a szakmai felkészítésben is. Sőt, alkalmanként karmesterként is közreműködik, mint az adventi koncerten a zongoraverseny esetében. Miként az lenni szokott, zongoraversenyeknél a karmestert a nézőtér kevés helyéről látni, „takarásban van” a publikum számára. Nem úgy a szólistának és az együttesnek, akiknek felszabadult muzsikálásához biztonságot jelentően járul hozzá a központi irányító. Az A-dúr zongoraverseny teljes szépségében tündökölt, a hangvarázsnak előadók és hallgatók egyaránt részesei lehettek. Leonskaja, aki a közelmúltban több zenekarral is fellépett fővárosunkban, sőt, egy emlékezetes Brahms szonáta-estjére is emlékezünk, továbbá mesterkurzust is tartott, ráadásként ezúttal egyszerű szonáta-tétellel köszönte meg a lelkes tetszésnyilvánítást. Zeneiségének közvetlensége a legkülönlegesebb virtuozitással egyenrangú élményt adott. A koncert többi műsorszámában karmester nélkül játszott az együttes. A nyitó c-moll adagio és fúga már-már archaizálóan szólt, barokk „álarcban” mutatkozott meg Mozart, A műsor második részében Schubert C-dúr vonósötöse csendült fel a vonószenekar előadásában. Ez a verzió mindig nagy kihívás a megnövelt létszámú apparátusnak: a dinamikai arányok patikamérlegen való adagolása, a folyamatok vezetése a közös hangzáskép kialakítása érdekében, megőrizve a kvintett-verzió meghitt személyességét. A lehetetlen megkísértése minden alkalommal – azonban létjogosultsága aligha megkérdőjelezhető, hiszen ily módon sokkal több (kamara)zenekari muzsikusnak adatik meg a lehetőség, részt venni e varázsos mű hangzó életre keltésében.
A Budapesti Vonósok karmester nélkül csatlakoztak partnerként a csellóművészhez. Együttmuzsikálásuk olyan magától értetődő volt, mintha nem vendégművész lett volna a szólista. A csellóművész meghívása, a csellóverseny műsorra tűzése is része annak a gesztusnak, amellyel az együttes évről évre köszönti születésnapja előestjén az alapító csellóművész-tanárt, Botvay Károlyt. A Botvay 93-hoz ezúttal – miként a műsorvezető Bolla Milán felhívta rá a figyelmet – még egy közelgő születésnap is társult: Rivinius Szilveszter napján tölti be 60. életévét. Külön érdekesség, hogy az együttes csellószólamában játszott Rózsa Richárd, aki zeneakadémiai tanulmányai után Riviniusnál folytatta tanulmányait. Haydn D-dúr csellóversenyét követően Bach két sarabande-jával ajándékozta meg a szólista a lelkes közönséget. A hangversenyen nyitószámként Boccherini: d-moll szimfóniája csendült fel, az a mű, amelynek ragadvány-címe (Az ördög háza) a korabeli közönségtől származik. Ennek „okáról” is tájékoztatta a közönséget a kiváló műsorvezető, Bolla Milán – s minden bizonnyal jobban megmaradt a hallgatók emlékezetében ez a kalandos történet, mint ha tárgyszerű rövid ismertető formájában kapták volna kézbe. A második részben Csajkovszkij Vonósszerenádját játszották.
Pilz János koncertmesterként meghatározóan irányítja az együttes játékát, egyértelmű, tempót meghatározó gesztusai pontos kezdéseket eredményeznek, s az együttjáték kényesebb pontjain felnagyított mozdulatai egyszersmind artikuláltabb játékot eredményeznek. A harmonikus hangzás közös nevezőjét az együttmuzsikálásnak az öröme adta, amelyről a vonósok arca árulkodott, játék közben, és a jól megérdemelt tetszésnyilvánítás hallatán egyaránt. A karácsonyi ünnepek lecsengésének lehettünk tanúi, s közben Keith Jarrett egy mondata is különleges aktualitást nyert: „A hangverseny számomra szent esemény: a zene ott él igazán!”
(2025. december 14. Zeneakadémia: Liszt Ferenc Kamarazenekar. Művészeti vezető és karmester: Várdai István, koncertmester: Tfirst Péter, km.: Elisabeth Leonskaja – zongora; Mozart és Schubert művei. 2025. december 28. Zeneakadémia: Botvay 93 – Gustav Rivinius és a Budapesti Vonósok, koncertmester: Pilz János. Boccherini, Haydn és Csajkovszkij művei)
Kiemelt képünkön Elisabeth Leonskaja, alsó képünkön Gustav Rivinius. Fotó: Gramofon-archív, Steirer Máté
