Anouar Brahem közismert név a jazzkedvelők körében: Rabih Abou-Khalil mellett ő tekinthető a rövidnyakú, vízcsepp alakú úd, a középkori eredetű közel-keleti lant talán legnagyobb élő mesterének. A tunéziai muzsikus 2017-ben jelentette meg a szakma csodálatát kiváltó Blue Maqams című lemezét Django Bates, Jack DeJohnette és Dave Holland közreműködésével. Nyolc csendes év után most ismét hallat magáról. Tizenkettedik ECM-lemezén egy ütőhangszer nélküli nemzetközi kvartett számára komponált darabokat.
Máté J. György
Hozzászokhattunk már, hogy a müncheni ECM lemezkiadó termékei gyakran ellenállnak mindenféle műfaji besorolásnak. Jobb híján „jazzlemeznek” nevezzük őket, de közben érezzük, mennyire pontatlan e meghatározás, hiszen a hallott zene legfeljebb részleteiben meríti ki mindazt, amit korábban jazznek gondoltunk. Így van ez Brahem új, After the Last Sky albumával is. Egyedi stíluskeveréket kapunk, melyben muszlim népzene, jazz, kortárszene és európai klasszikus zenei hagyományok ötvöződnek. Utóbbi stíluselem a német csellista, Anja Lechner felléptetésével kerül be az úd-játékos művészi világába. A szintén az ECM-nél publikáló gordonkaművész, Starker János egykori növendéke nemcsak meghívást kapott Brahem új kvartettjébe, hanem meghatározó szólamhoz jutott a kisegyüttesben. Talán leginkább neki, valamint a zeneanyag jó részének melankolikus-elégikus hangulatát szintén remekül tolmácsoló Django Bates-nek köszönhető, hogy az európaibbnak ható darabokban (Remembering Hind, Awake) egyféle időtlenség érinti meg a hallgatót. Lechner valamennyi megszólalása e zenei környezetben oda vezet, hogy még egy rövid „hangkölteményt” (Vague) is fenséges magasságokba emel, és persze úgy, hogy a félelmetesség elemét soha nem érzi a hallgató a hangok hátterében.
De ha egy pillanatra elfeledkezünk zongora és cselló „klasszikus” pillanatairól, a legkülönbözőbb karakterű számokkal találjuk szembe magunkat: a Dancing Under the Meteorites-ban például a tangó-érzet erősödik föl, a The Sweet Oranges of Jaffa leginkább szép, bőgő-arpeggiókkal előadott ódivatú táncdarabnak hat, míg a címadó szerzeményben rejtett salsa-dinamizmus fedezhető fel. Az egész lemezre igaz lehet, amit Anouar Brahem mond egy nyilatkozatában, miszerint a fantáziáját elsősorban az ősi tradíciókat és a modernitást egyaránt tartalmazó, s épp ezért szabadabban átdolgozható hanganyagok ragadják meg. Ezt találja meg a számára talán legfontosabb régi arab makámok dallammodelljében. A melodikusan gazdag zeneművek jól integrálhatók kortárszenei kontextusokba, valamint zenei kísérletekhez is tökéletes adalékokat nyújtanak. Jazzharmonizációval keverve dialógus teremtődik jelen és múlt, illetve különböző kultúrák és stílusirányzatok között.
A zeneileg és filozófiailag egyaránt több titkot rejtő album címe is talányos lehet az érdeklődő számára. Az „utolsó ég” képzete Mahmoud Darwish palesztin költő egyik verséből származik, itt olvasható a költői kérdés: „Hová repüljenek a madarak az utolsó eget követően?” Akik e földön élnek, valahányszor feltekintenek, ugyanazt az eget látják. Mit jelent tehát „az utolsó ég”? Azt a látványt, amellyel valaki elbúcsúzik a világtól és az élettől. De ez persze csupán a zenekarvezető kiindulópontja. Egy interjúban hangsúlyozza, hogy a zene, s különösképp a hangszeres muzsika nem hordoz közvetlen, szavakra fordítható tartalmakat. Sokkal inkább az érzésekre, érzelmekre hat. S hogy hogyan, az befogadónként különböző lehet. Amely zene egyikünkből bánatot, az a másikunkból nosztalgiát vált ki. Úgyhogy Brahem célja is pusztán annyi, hogy emocionálisan sikerüljön megszólítania hallgatóit.
Hajlik rá az ember, hogy történelmi aktualitásokat keressen a zene hátterében. Különösen ma, amikor sokan utoljára egy halált hozó drónt vagy rakétát látnak közeledni, amikor az égre tekintenek. Az effajta asszociációkat persze megengedi a muzsika, de annak is maradéktalan műélvezetben lesz része, aki politikai mellékzöngéktől mentesen ízlelgeti Brahem kompozícióit, mint valami ritka csemegét, melyhez csak néhanap jut hozzá az ember.
(Anouar Brahem: After the Last Sky. Kiadó: ECM Records, katalógusszám: ECM 2838)
