Ma (2026. február 18-án) ünnepli 85. születésnapját Dudás Lajos jazzklarinét-művész és zeneszerző, az európai kortárs jazz meghatározó alakja. A jeles alkalomra új válogatáslemezt adott közre, Sounds for Relaxing Days címmel, amely csaknem fél évszázad felvételeiből merít, keresztmetszetét adva sokoldalú alkotói és előadói pályájának.
Retkes Attila
Dudás Lajos gyerekkori zongoratanulmányok után fordult a fúvós hangszerek felé: a klarinéttal való találkozás nemcsak hangszeres pályáját határozta meg, hanem az improvizáció és a jazz iránti érdeklődését is. Zeneakadémistaként, az 1960-as évek elején már a Dália Jazz Klub rendszeres fellépője volt, de emellett klasszikus és tánczenét is játszott. Hamarosan Németországban telepedett le, s az ottani jazzéletben rövid időn belül elismert muzsikussá vált, miközben metodikai és pedagógiai munkát is végzett. Bár többször járt az Egyesült Államokban, és mérlegelte az amerikai letelepedés lehetőségét, végül az európai pálya mellett döntött. Nemzetközi ismertségét ez nem korlátozta: az 1980-as években már a legjobb jazzklarinétosok között tartották számon.
Művészetét kezdettől az a kettősség jellemzi, amelyben a hangszeres játék klasszikus igényessége és a jazz improvizatív szabadsága egyszerre van jelen. Ez a szemlélet tükröződik első saját albuma, az 1977-ben megjelent Reflection of Bach tételeiben éppúgy, mint későbbi kompozícióiban, átirataiban. Ars poeticáját így foglalta össze: „lehet improvizatív szabadzenét csinálni, de hallgatható szabadzenét, nem pedig olyat, amitől az embereknek a haja az égnek áll. Miles Davisnek a legfontosabb mondata, amit én megtartottam magamnak: ha jazzt játszol, de nincs benne ritmus, az valójában nem jazz. És ha melódia sincs benne, nem csak ritmus, az már nem is zene. Bizonyos absztrakt melódiának benne kell lennie a jazzben, és egy bizonyos ritmusnak is.”
Az utóbbi években az aktív koncertezéstől lassan visszavonuló Dudás Lajos több tematikus válogatáslemezt jelentetett meg, amelyek régebbi felvételeiből, de új koncepció szerint álltak össze. A The Lake and the Music például szorosan kötődik a Bodeni-tóhoz, amely nemcsak szűkebb pátriája, de hosszú ideje művészi inspirációt jelent számára. A Third Stream című album, valamint a két évvel ezelőtti From Bach to Atonality Dudás legfontosabb munkái közé tartoznak, amelyek a jazz és a klasszikus zene közötti híd-szerepet erősítik, a művész kísérletező kedvének, kompozíciós bátorságának bizonyítékaként. Az új albumon (Music for Relaxing Days) Dudás állandó duópartnere, a gitáros Philipp van Endert egy kivétellel az összes felvételen hallható; a további közreműködők között a hazai jazzélet doyenje (Berkes Balázs nagybőgős), a napokban elhunyt ragyogó dobos (Kőszegi Imre) és a Németországban élő régi barát (Szudy János dobos) is hallható. Visszatekintés ez, de nem nosztalgikus, hanem egy következetesen felépített pálya sűrített dokumentuma. A repertoár sokszínűsége is ezt tükrözi: Fats Waller és Cole Porter kompozíciói Dudás sajátos, intellektuális megközelítésben szólalnak meg, de helyet kapott rajta egy Pege Aladár-szerzemény, egy Bach-szvit gyors zárótételéből (Gigue) kibontakozó átirat és egy híres népdal (A csitári hegyek alatt) újraértelmezése. A lemez egyszerre tisztelgés a hagyományok előtt, kísérlet a műfaji határok feszegetésére, és a zeneszerző folyamatos, kreatív jelenlétének dokumentuma. Egy olyan muzsikusé, aki 85 évesen is aktív alkotóként van jelen az európai jazzéletben.
(Dudás Lajos: Sounds for Relaxing Days. RaRecords, 2026)
