Fél évszázad Csipkerózsika-álma után a boltokba került Pharoah Sanders a párizsi Studio 104-ben, 1975. november 17-én rendezett fellépésének közel kétórás koncertanyaga Love Is Here címmel. Az eddig részben kiadatlan, csak egy szimpla LP-n (Transversales Disques, 2020) megjelent rövidített változatról ismert élő felvételt a Transcendence Sounds kiadó gondozta – példásan. A hangminőség meglepően élvezhető, Christian Rose fotói az előadásról igazi ritkaságok, a kiállítás és a kísérő szöveg igényes.
Máté J. György
A Studio 104 Párizs egyik meghatározó hangverseny-helyszíne, mely a klasszikus zenétől a jazzen át a popkoncertekig mindenféle rendezvénynek helyet biztosít a műfaji sokszínűség iránti elkötelezettség jegyében. A Radio France 856 férőhelyes koncerttermében legendás előadások valósultak meg, ezek közé tartozik az amerikai tenorszaxofonos fellépése is. Abban az időben, amikor Sanders egy alkalmi kvartett élén színpadra lépett itt, még egy régebbi sípos orgona állt a teremben, amelyet később a lille-i Notre-Dame de la Treille székesegyháznak adományoztak, és a renovált, 2014-ben ismét megnyitott koncertterem új orgonát kapott. A párizsi Sanders-kiadvány egyik érdekessége minden bizonnyal az első lemezt bevezető Improvisation with Pipe Organ című felvétel, Danny Mixon zongorista orgonajátékával, mely váratlanul jól illeszkedik Sanders spirituális jazzfelfogásához.
A kiadvány a tenorszaxofonos egy kevéssé dokumentált időszakáról ad hírt: arról az átmeneti periódusról, mely ma már klasszikusnak számító Impulse!-lemezei és az ezt a termékeny, kreatív, freejazz-darabokat is termő korszakot váltó populárisabb pályaszakasz között húzódik. A korábbi évek zenei világát idézi fel a koncert közepén hallható I Want To Talk About You című Billy Eckstine-ballada, John Coltrane egyik kedvelt repertoár-darabja, melynek több változatát ismerjük (Soultrane, Live at Birdland stb.). Sanders egész pályáját elkísérték a Coltrane-élmények. A párizsi fellépés második lemezén is visszaköszön fiatalabb éveinek legmeghatározóbb zenei és spirituális hatása: előbb a Moment’s Notice egy hosszú változata szólal meg, majd a Lazy Bird, szintén három perccel hosszabban, mint Coltrane Blue Train albumán.
Elmaradhatatlan a lemezről Pharoah Sanders egyik kedvence az Impulse!-évekből, a Leon Thomas énekessel közösen komponált The Creator Has a Master Plan. A Karma albumról ismert, békét és szeretetet hirdető himnikus „örökzöld” szépségét nemcsak szerzője érezte meg: jó néhányan feldolgozták az évek során Howard Johnsontól Jeri Brownon át Linda Sharrockig. És szintén a korábbi mély és termékeny időszaknak állít emléket a lemezt záró Love Is Everywhere – ellentétben a fent említett saját számmal ez a Sanders saját szavai szerint érzelmileg közvetlen, ugyanakkor kozmikus, egy jellegzetes bőgő vamppel kezdődő (az eredeti, 1972-73-ban készült stúdiólemezen Cecil McBee játszott), a tenorszaxofonos lágyan meditatív oldalát példázó szerzemény később teljesen kikerült a koncertprogramból, úgyhogy a Sanders minden hangját gyűjtők számára talán épp a záródarab album legértékesebb pontja.
Az új, akkor még ismeretlen Sanders-érát az első lemezen hallható Love Is Here jelenti be. A tenoros Impulse!-soundját kedvelő jazzhallgatóktól sokat kritizált Love Will Find A Way albumon feltűnt melódia szintén gyűjtőknek való ritkaság: itt ugyanis egy teljes, szvitszerű, közel harmincperces előadást hallhatunk a későbbi Arista-lemez szerény négy és félperces változatához képest.
A mesterszalagokról megmentett értékes zeneanyag minden jazzhallgató generációnak tanulságul szolgál. A gyorsan felejtő idősebbek figyelmét ismét felhívja arra, hogy Pharoah Sanders életműve a jazztörténet fontos, ápolandó része. A főleg a mai jazzre figyelő és az évtizedekkel ezelőtti eseményekről keveset tudó ifjabbakat pedig bevezeti egy misztikus zenei világba, mely a mai nagyszülők közül is sokakat elvarázsolt és kiemelt a hétköznapok egyhangúságából.
(Pharoah Sanders: Love Is Here, 1975. Transcendence Sounds, katalógusszám: 23040)
