Pontosabban: első kezekből. Az egyik ősbemutató, a másik valószínűleg magyarországi bemutató, vagy legalábbis ezúttal csendült fel először a Zeneakadémián. A Gramofon állandó kritikusa a MÁV Szimfonikus Zenekar két hangversenyén járt, amelyeknek karmestere Vajda Gergely, illetve Madaras Gergely volt.
Fittler Katalin
A 2026-os év folyamán világszerte számtalan rangos zenei intézmény fordít megkülönböztetett figyelmet az idén 100 éves Kurtág György életművére. A legsűrűbben természetesen Budapesten tűztek műsorra Kurtág-műveket, s ebben a BMC (nevesítve: Gőz László) szervező munkája járt az élen, a Kurtág 100 Fesztivál életre hívásával és példamutatóan gondos kivitelezésével. Ez a rendezvénysorozat, február 15-e és 28-a között körülölelte a 19-i jeles napot. Ehhez szinte „auftakt”-nak tekinthető egy ugyancsak Kurtág 100 címmel meghirdetett hangverseny, február 12-én. Míg a legtöbb program jelentős részét az ünnepelt kompozíciói adták, tehát megannyi jeles előadóművész (szólista, kamaramuzsikus és zenekari játékos) köszöntésének tekinthető, a MÁV Szimfonikus Zenekar estje alkotói hommage-ra adott lehetőséget: Vajda Gergely kapott felkérést tisztelgő kompozíció megírására.
A zeneszerző-karmester (aki munkásságát tekintve hasonló joggal tekinthető karmester-zeneszerzőnek is) számára minden bizonnyal kedves volt ez a lehetőség, s eleve borítékolható volt, hogy nem „alkalmi kompozíció” születik a feladat teljesítésével. Mert a „felkérés” mint olyan, kétélű, ám jó esetben nem „egyszer használatos” darab születik, hanem épp ellenkezőleg: az előadás biztosított lehetősége inspiráló hatású, és része az összetett motivációnak. Vajda Gergely saját zeneszerző hangján köszöntötte öttételes zenekari darabjával az ünnepeltet. Nem azt mutatta meg, hogy mennyire jártas Kurtág zenei világában (stílusában), hanem megannyi finom zenei utalással biztosította a személyességet. Ilyen rögtön a címválasztás is, a „…fantasia concertante…”, amely Kurtág-műre reflektál (…quasi una fantasia…), az apparátus (Kurtág kedvelt hangszere, a cimbalom kapta a versenymű szólóját), és négy tétel rövid terjedelműre fogalmazása. A mű egyszersmind afféle stiláris „hallásgyakorlat” is – főként majd a további előadások során lesz érdemes úgy hallgatni, hogy keressük-felismerjük azokat a szálakat, amelyek a zenetörténeti (elsősorban közel-)múlttal keresnek-találnak kapcsolatot. Ez az ősbemutató került a műsor centrumába Szalai András szólójával, a szerző vezényletével. A keretet olyan kompozíciók biztosították, amelyek szerves kapcsolatba hozhatók Kurtág zenei világával. Az elsősorban világszerte kamarazene-tanárként számontartott Weiner Leó Bach-átirata szolgált nyitányul (Bach-Weiner: C-dúr toccata, adagio és fúga), az est részében pedig Schumann III., „Rajnai” szimfóniája csendült fel. Vajda Gergely (*1973) saját és más szerzők műveinek dirigenseként egyaránt eredményesen irányította az együttest. Az ünnepi légkörben érezhető volt a felkészülés egyenletessége és a koncentráció, amely értő interpretációt eredményezett.
Öt hét elteltével, március 19-én ismét figyelemreméltó vállalkozásnak lehettünk tanúi, amelynek azt a címet is adhatnánk, hogy főszerepben a fuvolák. Az Egy faun délutánja című népszerű Debussy-művet követően angol zenét hallhattunk, Christian Mason és Edward Elgar műveit. Ezúttal Madaras Gergely volt a karmester, aki nemzetközi pályáját az Angol Nemzeti Opera asszisztens-karmestereként kezdte, és 2019 óta a Liège-i Királyi Filharmonikus Zenekar zeneigazgatója. Ez utóbbi minőségében vehetett részt a vele egy évben (1984-ben) született Mason első versenyműve ősbemutatójának előkészítésében. A kompozíció Győri Noéminek a felkérésére készült, az ő nevéhez fűződik a 2024-es ősbemutató is. A művészházaspár személyes kötődése hatásosan készítette elő e kompozíció kedvező fogadtatását (mind a zenekar, mind a közönség részéről). A Thaleia című fuvolaverseny szólistája két hangszeren (fuvola, piccolo) felváltva játszik, különleges játékmóddal néha egzotikus hangokat is elővarázsolva a hangszerekből, ráadásul a zenekar három fuvolásának is igényes játszanivalóval kell társulnia a szólistához. S miközben hangszín-varázst élvezhet a hallgatóság, a szólista komoly megmérettetésnek tesz eleget – s közben rövid időre concertáló szólista-partnerekké előlépett zenekari játékosokkal (elsősorban brácsa, hárfa, nagybőgő) kamaramuzsikusi érzékenységéről is számot kell adnia. A háromtételes versenymű zárótételében a hangszeresekre vokális feladat is vár! Fantázia-mozgató hangszínvilág köti le a közönség figyelmét e kompozícióban, amelynek ideális hangulati előkészítője volt a Debussy-mű. A műsor második része Elgar zenei világába kalauzolt, az Enigma-variációkkal és induló-sorozatának (Pomp and Circumstance) egy tételével.
Madaras Gergely legjellemzőbb karmesteri sajátosságát keresve, talán azt az alkati sajátosságát érdemes kiemelni, hogy úgy irányítja mindenkori együttesét, hogy az általa elképzelt hangzás szólaljon meg, s ennek érdekében rendkívüli intenzitással hallgatja a megszólaló hangzás-folyamatokat. Ezzel a magatartásával eléri, hogy a játékosok se elégedjenek meg szólamuknak az általa irányított megszólaltatásával, hanem intenzívebb személyes jelenléttel vegyenek részt a hangzás-teremtő folyamatokban. Ennek az aktivitásnak a következménye, hogy személyesebben fogadják a tetszésnyilvánítást – s talán a hallgatóság részéről sem pusztán protokolláris a hosszú-lelkes taps. Vérbeli zenei adok-kapok játék alakult ki, az öröm és az elégedettség mintha feledtette volna a teljesítmény eléréséhez szükséges, energia-igényes munkát. Élményekben gazdag este volt.
(2026. február 12. Zeneakadémia. MÁV Szimfonikus Zenekar, km.: Szalai András – cimbalom, karmester: Vajda Gergely. Bach–Weiner, Vajda Gergely és Schumann művei. 2026. március 19. Zeneakadémia. MÁV Szimfonikus Zenekar, km.: Győri Noémi – fuvola, karmester: Madaras Gergely. Debussy, Christian Mason és Elgar művei)
A felső képen: Győri Noémi és Madaras Gergely a zenekarral, fotó: Steirer Máté; az alsó képen: Vajda Gergely az együttes élén, fotó: Gordon Eszter
