Your Mother Should Know: Brad Mehldau Plays The Beatles (Nonesuch Records 2023)
Brad Mehldau (1970) azon jazz-művészek közé tartozik, akiknek minden megmozdulására oda kell figyelni. A zseniális amerikai zongorista, zeneszerző a „nagy generáció” utáni korosztályhoz tartozva megmutatta, hogy az elődök munkásságát ismerve és tisztelve, igenis lehet még újítani a jazz-zongorázás területén, ráadásul úgy, hogy a novumok ne oltsák ki a műfaj korábban felépített világítótornyának csodás fényeit.
Legújabb, „Your Mother Should Know” című szóló zongora albumán tíz The Beatles sláger csendül fel, de egyfajta ráadásként David Bowie zenében megfogalmazott kérdését, a „Life on Mars?”-ot is hallhatjuk Tőle.
Gáspár Károly
Mehldau egy interjúban elmondta, fiatalabb korában sokat hallgatta a The Beatles zenéjét, és most elérkezettnek látta az időt, hogy saját értelmezésében zongorázzon el a legendás zenekar dalai közül jónéhényat, azon szempontot figyelembe véve, hogy ne a mindenki számára az evindencia kategóriájába tartozó számok közül válasszon.
A 2020. szeptember 19-én és 20-án, a Philharmonie de Paris-ban adott koncertjeiből állt össze a „Your Mother Should Know” anyaga.
A zongorista „hozta a formáját”, hiszen teljesen a maga képére formálta a dalokat. Miközben minden pillanatban kiviláglik, hogy nagyra becsüli a zenekart és annak munkásságát, mégis más fénytörésbe helyezve interpretálja a dalokat. Bár a The Beatles számai igen távol állnak a klasszikus jazz standardek világától, mégis azok előadásmódjához hasonlóan gondolkozott, hiszenszabadon, tágan értelmezve nyúlt hozzá a kompozíciókhoz. Ezzel is bizonyítva, hogy a The Beatles melódiái nemcsak egy korszak leképeződései, és az akkori fiatalok extázis élményének részei. Ezek a darabok bizony örökérvényűek, alakíthatóak, flexibilisek, pláne ha egy olyan géniusz kezei közé kerülnek, mint Brad Mehldau.
Nem venném a bátorságot, hogy a művészt keretek közé szorítsam, beskatulyázzam, mégis, ha Mehldau nevét hallom, elsősorban a hatalmas szív-lélek, a jóféle szentimentalizmus jut eszembe. Azt gondolom, a „Your Mother Should Know” esetében is így van ez, hiszen többségében a balladák, a melankólia világában járhatunk a lemez hallgatása közben. Mehldau minden melódiában megtalálja annak mélységét, igazságát, valódi értelmét, és ezeket bontja ki, vállalva a „romantika bélyegét”. Mindezt megspékeli tankönyvekbe illő, gyönyörű billentésével, és egyből felismerhető, csak rá jellemző „time”-jával.
Bill Evans, Oscar Peterson, McCoy Tyner, Chick Corea, Keith Jarrett, és Herbie Hancock (persze még lehetne folytatni a sort ízlés szerint) méltó utódjának, szellemi örökösének tartom Brad Mehldaut. Az imént felsorolt kolosszusok mindegyikének stílusából hallok, érzek hatást játékában, mégis olyannyira egyéni, saját univerzumot tudott kialakítani, mely a legnagyobbak közé emelte. Nincs egyetlen felesleg hangja sem, nem akar villogni technikájával -persze indokolt esetben megmutatja azt-, és a jazz nemes hagyományait szem előtt tartva haladt/halad az útján. Számomra ezt jelenti, jelképezi Brad Mehldau, akinek „Your Mother Should Know: Brad Mehldau Plays The Beatles” címet viselő albumát is nagy tisztelettel és szeretettel ajánlom kedves Olvasóink figyelmébe.
A lemez Spotify linkje:
https://open.spotify.com/album/6w9YYlUOAu5gtirkVUZQFT?si=ZubZYN3wQ3u7hU_JqhByjw
