Marc Coppey francia gordonkaművész szereti a kihívásokat. Egyazon estén eljátszani Dmitrij Sosztakovics két csellóversenyét már önmagában is heroikus vállalkozás, méghozzá olyan színvonalon, hogy azt lemezen kiadva is vállalni lehessen. A minőséget a karmester, Lawrence Foster és az általa irányított Lengyel Nemzeti Rádiózenekar játéka is szavatolja.
Kovács Ilona
Sokan megkérdőjelezik a versenyek létjogosultságát az előadóművészetek világában, azzal érvelve, hogy itt a versenyzők produkciója nem mérhető olyan egyértelműen, mint például stopperrel az úszásban, vagy mérőszalaggal, mint jónéhány atlétikai sportágban. Persze, ha már a sporttal vonunk hasonlatot, a műkorcsolyában vagy a ritmikus sportgimnasztikában is éppúgy szubjektív a teljesítmények megítélése, mint egy zenei versenyen. Marc Coppey azonban bizonyára nem panaszkodik a megmérettetésekre, hiszen az ő pályáját az 1988-as lipcsei Bach-verseny – a világ egyik legrangosabb klasszikus zenei versenye – indította el, ahol nemcsak az első díjat és a legjobb Bach előadásért járó díjat nyerte meg, hanem felkeltette Yehudi Menuhin figyelmét is. A hegedűművész hamarosan kamarapartneréül fogadta, Viktoria Postnikovával kiegészülve pedig a Csajkovszkij-trió moszkvai és párizsi legendás előadásával megnyíltak előtte a legpatinásabb koncerttermek ajtajai. Manapság napjaik egyik legfoglalkoztatottabb csellóművésze, aki az aktív koncertezés mellett rendszeresen készít lemezfelvételeket és tanít is. Az általa eddig rögzített CD-k rendkívül színesek: felvette többek között Haydn mindkét gordonkaversenyét, Beethoven összes csellót és zongorát foglalkoztató kamaraművét, Bach mind a hat szólószvitjét, Brahms csellószonátáit, és készített tematikus lemezeket is. Különösen kedves számunkra, hogy egy teljes Dohnányi- és Kodály-lemezt is kiadott. Legújabb korongján pedig a 20. század két ikonikus csellóversenyét hallhatjuk tőle. Sosztakovics 1. csellóversenye (Esz-dúr, op. 107 – 1959) mára már alapmű, sokat játsszák és jól ismert, míg e mellett a 2. (g-moll, op. 126 – 1966) – talán mert kevésbé csillogó, bár éppoly értékes –, kissé háttérbe szorult. Egy lemezen, egymás után meghallgatva arra figyelhetünk fel, hogy a két mű egymást kiegészíti és együtt alkotnak kerek egészet. Coppey brillírozik, érzékenyen interpretálja a zeneszerző kódolt üzeneteit. Lawrence Foster pedig a Lengyel Nemzeti Rádiózenekar élén hosszú életének minden jótékony tapasztalatával hozzájárul a szólista kiváló teljesítményéhez.
Kiadó: Audite
Lemezszám: 97.777
