A dán jazz mikrokozmoszának szabad improvizatív szegmensében megkerülhetetlen triót alkot Jesper Zeuthen altszaxofonos, Jacob Anderskov pianista és Anders Vestergaard együttese. Immár három lemezt készített együtt a zenekar, melynek három tagja ugyan több generációját képviseli a dán jazznek, de korkülönbségüket meghazudtolva kreatívan működnek együtt 2018 óta.
Máté J. György
Három évvel ezelőtt, amikor először volt alkalmam írni a Zeuthen/Anderskov/Vestergaard trióról (Ecstatic Embrace című lemezükről), megragadtam az alkalmat, hogy szóljak néhány szót a világklasszis dán jazz múltjáról. Most hadd tegyem meg ugyanezt az ILK kiadóval kapcsolatban, melynek visszatérő recording artistja a háromtagú együttes.
Az ILK 2007 óta létezik; a név természetesen mozaikszó, feloldása nem túl bonyolult: Independent Label of København, azaz Koppenhágai Független Lemezkiadó. Mint más országokban, a dán független intézményt is művészek irányítják. Huszonegy aktív tagot számlál a cég, akikben a kísérletező kedv és az improvizáció új lehetőségei iránti érdeklődés a közös nevező. Az ILK-kollektíva kezdetben a dán fiatal avantgarde szcéna gyűjtőmedencéjének számított. Ma már ez nem egészen igaz, az itt publikáló muzsikusok egy része így vagy úgy, de befutott, nevet szerzett éllovasa a dán szabad improvizatív zenének. Maga a kiadó pedig nem kötelezte el magát egyetlen stílus mellett, hanem egyaránt helyet ad a kortárszenének és a jazznek. Alkalmilag még populárisabb projekteknek is, jelezve (John Donne után szabadon), hogy egyetlen lemeztársaság se sziget, a stiláris nyitottság vonzóbb perspektíva, mint az exkluzivitás.
A rebellis fiatalok idősebbek lettek, de nyomukban ott találjuk az újabb generációkat, köztük a mai középkorúakat. Közülük kerül ki lemezünk zongoristája, Jacob Anderskov is, aki már maga is közel van az ötvenhez. Alapító tagja volt az ILK- közösségnek, ahol egy időben az elnöki feladatokat is ellátta. Az ILK zenéje nem öregedett együtt az előadókkal. A kiadó művészei, legyenek idősödők, középkorúak vagy fiatalok, továbbra is energikusan kutatják az általuk preferált zenei világban rejlő újabb lehetőségeket. Vagyis olyasmivel foglalkoznak, ami mindig is előremutatónak bizonyult a muzsika történetében.
A Zeuthen-Anderskov-Vestergaard trió vadonatúj Nocturnal című albuma az együttes első stúdiólemeze. Ragyogó hangminőségben vették fel a vanløse-i The Village stúdióban. A borító és a cím az éjszaka vadászó vadállatokat juttatja eszünkbe, esetleg a vérfarkast, hiszen Wilhelm Gesenius 18. századi lutheránus orientalistánál a nocturna szó éjszakai kísértetet, szellemet jelent.
A kezdő kompozíciónak, a Dewfallnak egy hosszabb, kontemplatív bevezető adja meg az alaphangulatát. A különleges, ringató dob-zongora kettősben Vestergaard a cinek között oszcillál ütőivel; nincs itt semmi „modern” sound, a szám atmoszférája inkább emlékeztet egy 60-as évek végi vagy 70-es évek eleji szopránszaxofonos trióéra, amely elmélyült, metafizikus témákat szólaltat meg. Ez akár antológiadarab is lehetne.
Valószínűleg kevésbé megírt, de hasonlóan lassú, kicsit mélázó téma a második darab (Tusmørke), egy már-már szabad improvizatív előadás, míg a címadó Nocturnal Beingst inkább a minimalizmushoz közelítő szaxofon-dob duóként jellemezhetnénk. Anders Vestergaard dobolása itt is izgalmasan egyedi, olyan sokszínűen szólaltatja meg a dobfelszerelést, hogy szólódarabként se éreznénk az előadást egyhangúnak.
Ugyancsak a dobos a motorja a lemezcímet is talán értelmező Phantomnak, mely a nyitó számhoz hasonlóan a tág értelemben vett Coltrane-tradíció esztétikájában fogant, de nagy dallam- és szenvedélyívek nélkül, több melankóliával, mint az egykori afro-amerikai zenészek szerzeményeiben. A beszédes csendek, illetve zajeffektek és preparált zongorahangok szintén integráns részei egyes felvételeiknek. De ne tévesszen meg senkit, hogy nincsenek meredeken felívelő, majd zuhanásba kezdő indulati görbék: a három skandináv muzsikus gondoskodik róla, hogy minden kompozíció önálló karakterrel bírjon, s még véletlenül se hangozhassék el a Nocturnallal kapcsolatban a monotonitás vádja. A lemezen minden szám tökéletesen megáll önmagában, úgy is, hogy hiányoznak az atmoszféra-váltások. Gyakrabban érezzük előre megírtnak, mintsem rögtönzöttnek a témákat; a trió artisztikus kamarajazzt játszik, melynek egyformán nélkülözhetetlen része Jesper Zeuthen kristálytiszta szaxofonjátéka, Jacob Anderskov lírizmussal váltogatott experimentális vénája és Anders Vestergaard a dobsoundot és –technikákat a másik két hangszerrel egyenrangúvá tevő sokszínű tehetsége. Így alakul ki hármuk éjszakai zenei varázslata, mely még sokáig visszhangzik majd a hallgató fülében és szívében.
ILK, 2023
