Zay Balázs
A cím a Varázsfuvolából való, Pamina és Papageno Bei Männern welche Liebe fühlen kezdetű kettőséből. Nő és férfi zongoraversenye szerepel ezen az értékes kiadványon, mely remélhetőleg része egy felívelő sornak. A fiatal olasz zongorista, Beatrice Rana ezúttal Clara Schumann Zongoraversenyét vette lemezre férje, Robert Schumann Koncertje mellett. Utóbbiról számtalan lemezfelvétel készült, míg felesége alkotásáról elég kevés. Női alkotásként kezelik annyiban is, hogy szinte kizárólag nők játsszák. Első felvételét Veronica Jochum, Eugen Jochum lánya készítette Joseph Silverstein vezényletével (Pro Arte), aztán Margarita Höhenrieder Johannes Wildner dirigálásával (RCA Red Seal), Ragna Schirmer kísérője is nő, Ariana Matiakh, Lucy Parham lemezének karmestere Barry Wordsworth (Cirrus). Mindössze két férfi előadó rögzítette a művet, Francesco Nicolosi, ám a biztonság kedvéért nő kíséri, Stefania Rinaldi (Naxos), valamint Howard Shelley, aki egyedül mert belefogni a vállalkozásba (Chandos). Legutóübb Isata Kanneh-Mason készített a máről lemezt, ezúttal teljesen női a csapat, a karmester Holly Mathieson. A jó hír, hogy nő a lemezek száma, hiszen Clara Schumann Zongoraversenye megérdemli, hogy ne zenetörténeti relikvia, hanem repertoárdarab legyen. Remek alkotás. Érezni benne Chopin erős hatását, ami logikus, hiszen Chopin II. Zongoraversenye 1829-ban, az I. 1830-ban készült, míg az ő darabja 1835-ben. A mű akár előre tekintőnek is mondható, a szólóhangszer belépése a romantika későbbi fázisai felé mutat, akárcsak a II tétel, mely Brahms II. Zongoraversenyét vetíti előre a csellószólóval. A szerző játszotta ősbemutatón Mendelssohn vezényelt.
Az előadás kivételesen kidolgozott és ihletett, kiemelést érdemel az I tétel olykor kifejezetten finom és misztikus hangvételű megoldása ott, ahol ez adekvát. Az egyetlen apró kritikai megjegyzésem arra irányul, hogy – bár a Yannick Nézet-Séguin vezette zenekar teljesítménye abszolút megfelelő – az I tétel zenekari bevezetésében jóval szabadabban is meg lehetne közelíteni az anyagot, ami jót tenne neki. Nehogy félreértés essék, nem feljavítást értek ezen, hanem bátrabb interpretációt, amit többször játszott alkotások esetén még a leírt kottát szigorúbban vevő karmesterek is megengednek maguknak.
Furcsa a mű elnevezése: I. Zongoraverseny. Van talán II. is? Legjobb tudomásom szerint csak a Konzertsatz, egy 1843-ban megkezdett zongoraverseny elkészült tétele. Persze Csajkovszkij III. Zongoraversenye is egytételes, de ezt így adta közre a szerző, s ekkor már jócskán már Liszt után vagyunk. Azért is különös a Rana-lemez elnevezése, mert a relevánsként említhető Weber-darab, a Konzertstück elevezése sem zongoraverseny, míg a Konzertsatz minden szempontból megfelelő elnevezés. Egyébként akkor, ha már I. Zongoraversenynek nevezik az Op. 7-es alkotást, adekvátabb lett volna a Liszt átírta Widmung helyett – vagy mellett – ezzel zárni az albumot (Lucy Parham lemezén mindkettő szerepel).
Ha Clara Schumann Zongoraversenye nincs is férje darabjának szintjén, igen jó mű, mely akár repertoárdarabbá is válhatna. Férfiak is bátrabban vehetnék elő, már csak azért is, mert a férfi-női megkülönböztetés ilyen vonatkozásban eléggé inadekvát.
Schumann Zongoraversenyének interpretációja ambivalens érzéseket ébresztett bennem. Rana kiváló zongorista, játéka átérzéssel és egyéni megoldásokkal teli. Ugyanakkor, míg sokszor kifejezetten megragadó, máskor kicsit túlzó, ami élő előadás esetében természetesen rendben van, de ha lemezfelvételről van szó, ideálisan kevesebb tere van az esetlegességnek. Így tehát néhány megoldást, melyet teljesen rendjén valónak éreznék hangversenyen, kevésbé tudok üdvözölni lemezfelvétel esetében. Ez nem színvonal, hanem kategória kérdése. Nézet-Séguin kíséretét illetően szintén kettős érzések keletkeznek. Transzparens, tiszta, eleven, ugyanakkor kevésbé spontán, mint Rana, viszont sok esetben kissé esetleges benyomást kelt. Semmiképpen sem egységes a régebbi romantikus felfogás szerint, mikor a kíséret egy folyammá állt össze, ez levegősebb, kevésbé szimfonikus, jobban kamarai, néha mintha a szólókat nem a karmester, hanem a játékos határozná meg.
Warner Classics – MagneoTon 5419729625
