Lovano a Trio Tapestry-vel rögzített trilógiájának harmadik lemeze 2023 májusában az ECM- nél jelent meg. Jó példa arra, hogy a jazz-zenész is bölcsebb lesz, ahogy öregszik. Már nem kell a leggyorsabbnak lennie, állandóan „beszélnie”, értéke lesz a csendjének is. A lemezborítón minden fontos kód ott van, ami az album tanulmányozásához kell. A jazzgobelint Marilyn Crispell finoman árnyalt zongorafutamaival és Carmen Castaldi diszkréten ellenpontozó dobolásával segít megszőni a jelen egyik legfontosabb szaxofonos alkimistájának. Misztikus ősi séta ez az évezredek tanúi, a megalitikus kőrök és kőtemplomok között, illusztrálva a zene nyelvén az emberi kultúra örök állandóságát. Utal erre a korong biblikus címe – a mindennapi kenyerünk – is, mely egyben persze a zene legpontosabb metaforája. Kis szőttes ez (szűk 41 perc alatt meghallgatható), de annál érdekesebb, ha rászánjuk az időt a motívumok tanulmányozására.
Iván Csaba
Az „All Twelve” indításaként a zongorista megrajzolja egy gótikus templom sziluettjét, ahol a kontúrokat a szaxofon segít meghúzni, miközben a dobok a perspektíva mélységét érzékeltetik. A „Grace Notes”-nak már a gonggal való indítása misztikus szertartást idéző, amit a zongora tétován keresgélő futamai csak megerősítenek, hogy aztán átvegye a vezérszólamot a szaxofon meditatív komótossággal (Charles Lloyd Big Sur Notes-ja juthat eszébe a vájtfülűeknek), hogy a végén a gong ismét várakozás figyelmét keltse fel. A lemezkoncepciót követve ezután a kortárs kamarazene és jazz nyelvén megfogalmazott közjátékok következnek. Előbb a vintage jazz mintadarabja következik, a „Le Petit Opportune” – utalva Párizs belvárosának közismert jazzklubjára, ezt követi a címadó örömballada, az „Our Daily Bread”, ami először a szomszédban 2013-ban a Brussels Jazz Orchestra-val felvett Wild Beauty album egyik tételeként szerepelt, most egy érdekes trióátiratot hallunk. A kiállítás képei közt sétálva eljutunk a néhai bandatársa előtti tisztelgés jegyében a „One For Charlie”-hoz, Lovano erőteljes és elégikus darabbal emlékezik a bőgős Charlie Hadenre, ha Charlie Mingus Goodbye Pork Pie Hat –jére gondolunk párhuzamként, jó nyomon járunk.
A Trio Tapestry-vel bevallottan a Motion-Frisell-Lovano triumvirátus nyomvonalát követi. „Az inspirált, amikor Bill és Paul hármasával játszottam basszus nélkül, ahol hol kísérő voltam, hol meg szólista, sok dimenziója volt a játékunknak. Ebben a szerepben szerettem volna lenni újra szaxofonosként a dob és a zongora között a Trio Tapestry-vel”. Ezt a lemez végére szimmetrikus lezárásként odatett három szám, a „The Power Of Three”, a „Rhythm Spirit” és a „Crystal Ball” jól illusztrálja. Ha akarjuk puritán zenés szertartás az oltár előtt, szándékoltan leegyszerűsített és atonális játékot hallunk. Érdekes jazz-camino a lemez sok tanulsággal.
Joe Lovano – Our Daily Bread ((ECM 2023)
