Azt gyanítottam, hogy a tű fokán nem kell átjutnia annak, aki az apátságban rendezett vasárnap esti koncerten a török gitáros, Önder Focan trióját meg akarja nézni. Szerencsére jó ideje nem fehér folt Pannonhalma a magyar jazztérképen. Amellett, hogy kedvelt kiránduló és meditációs célpontom, jártam már a díszteremben zártkörű diákoknak szánt ismeretterjesztő, kedvcsináló koncerten, mivel az ora et labora jegyében helyben készült kiváló sör és bor is készül itt, a turistáknak kínáltak jazz- és gasztroprogramot, a borászat rendszeres mustráin pedig a kortárs jazz kiválóságai lépnek fel rendszeresen a színpadon.
Iván Csaba
A vasárnap délutáni koncert egyik modellbe sem illett bele igazán, ezért lesétálva a lépcsőkön a terem felé kíváncsi voltam, hogy mennyi érdeklődő gyűlik össze. Mert az Önder Focan trió még a beavatott jazzrendi szerzeteseknek sem annyira ismerős, legyünk őszinték, bár Pesten már megfordultak, és tudjuk is, hogy Maffy Falay vagy Okay Temiz készített külföldön lemezt, de Focan az első török jazz-zenész, akinek a Blue Note kiadónál jelent meg albuma. A felkonferálásból kiderült, hogy a most zajló török-magyar kulturális évad keretében érkeztek ide. Aki ismeri Batu Akyol isztambuli filmrendező a „Jazz in Turkey?” című a török jazz történetét bemutató filmjét, az tudja, hogy Törökországba a jazz nem a szabadság zenéjeként érkezett, ahogy mindenütt aposztrofálják, hanem az elit szűk körének érdeklődését keltette fel, először nem is muszlim hanem örmény és zsidó zenészek játszották. Aki járt ott, tudja, hogy a török népzene roppant sokrétű és karakteres, de a jazz mindig jó érzékkel asszimilálja a zenei originalitásokat. Ez történt itt is. A jazz elitje a turnéikon mindig útba ejti Isztambult, az egyik legnépszerűbb helyi klubot, a Nardist pedig Focan és felesége (aki egyébként a negyedévente megjelenő Jazz című magazin főszerkesztője) vezetik.
A koncertet hallgatva minden kérdésre megkaptuk a választ. Focant a jazztérképen a Kenny Burrellt – Larry Coryell – Pet Metheny Bermuda-háromszögben praktikus keresni. Eljátszott néhány klasszikus standardot, Dexter Gordontól a Cheescake, vagy Horace Silvertől a Chica’s dream szólt, a Timeline Methenytől is talán már ide sorolható. Ezekben a bőgős Enver Muhamedi dallamhangszerként több feladatot kapott, Burak Cihangirli a dobokon pedig érdekes keleties ízekkel fűszerezte a trió játékát, ez is kellet ahhoz, hogy végig le tudják kötni a közönség figyelmét, érdekes hangzásukkal, intenzív játékkukkal. Hallottunk török és balkáni muzsika inspirálta jazzt is, Muris Varajic Silent inner cry című kompozíciójának feldolgozását például. Önder Focan azzal a jó értelemben vett alázattal játszott egész este, amit minden gitáros ismer, aki érti Les Paul bölcs figyelmeztetését: „A gitár titka az, hogy olyan, mint a szerelmed. Megérintheted és dédelgetheted, mindig jól érzed magad a társaságában. De a gitár dacos is, soha nem engedi, hogy legyőzzed. Minél többet foglalkozol vele, annál inkább érzed, hogy még keveset tudsz róla, még nem ismered őt eléggé”.
Önder Focan Trio
Pannonhalma, díszterem, 2024. május 12.
