Idén negyedik alkalommal kerül megrendezésre a Nemzetközi Cigány Dal Napja, hagyományosan a legendás észak-macedón énekes, Esma Redžepova születésnapján. A Magyar Dal Napja adta az ötletet Rostás Mihály Mazsinak, hogy művészbarátaival életre hívja a Cigány Dal Napját. Amely rendezvény azóta a világ legnagyobb egynapos fesztiváljává nőtte ki magát, idén 7 ország 16 helyszínén 50 zenekar lép fel.
Fittler Katalin
A sokszínűség ünnepe ez a nap, cigány és nem cigány művészek gazdag programkínálatával. Hogy mennyire változatos valójában, azt legfeljebb a szervezők tudják áttekinteni, akik a művészek ismeretében hívják meg a közreműködőket. Az érdeklődő pedig annyit tehet (de azt feltétlenül érdemes megtennie), hogy ezt a napot (vagy legalábbis egy részét) a fesztiválon tölti – azon a rendezvényen, amely helyét és időpontját tekintve beilleszthető az életébe.
Tavaly elsősorban a kíváncsiság vezetett a rendezvény sajtótájékoztatójára, idén ezt az őszinte érdeklődés váltotta fel. Úgy tűnik, a rögtönzés veleszületett képességével rendelkező szervezők ezt az adottságukat leginkább zenei megmozdulásaikra tartogatják: elismerésre méltó profizmussal megszervezett, gördülékeny egyórás programot kaptunk, amelyet oldott légkörű fogadás követett. A tájékoztatók széles skálájának vegyes tapasztalatai birtokában öröm volt megtapasztalni ezt a megközelítésmódot: érezhetően szívügye volt mindenkinek a fesztivál beharangozása, a remek műsorvezetőtől (Minzari Szandra) a változatos zenei illusztrációkat biztosító művészekig. És külön jó érzés volt látni olyan felszólalókat, akik még ha írott szöveggel készültek is, szemkontaktust biztosító közvetlenséggel szólították meg a jelenlévőket. A tartalom személyessége töltötte meg élettel a mondandót, amely így képes volt fenntartani az érdeklődés intenzitását.
Az idei sajtótájékoztató helyszínválasztása is telitalálat volt: a Szentandrássy István Roma Művészeti Galéria. Idegenül cseng a neve? Bizony, nem én voltam az egyetlen, aki most „fedezte fel” a belváros szívében ezt az intézményt (Irányi utca 20)! És akkor már érdemes volt utánanézni a névadónak is (1957-2020). A bőség zavara – vagy inkább a bőség, mint hivatkozási alap a(z értelemszerűen mindig) hiányos tájékozottságra. Ebben a közegben nem merült fel a „kisebbség” kérdése. Hasonlóképp nyoma sem volt a negatív konnotációnak a cigány szó használatában. Jó volt olyan közegben lenni, ahol a szavak olyan természetesen élték eredeti jelentésüket, miként kő-mivoltukat a szobrok, miután a mester lefaragta a felesleget.
Rostás Mihály Mazsi, akinek nevéhez fűződik a Nemzetközi Cigány- és Világzenei Hálózat kiépítése is, arra bíztatta a jelenlévőket, hogy ismerkedjenek a cigány kultúrával, amely a szeretetről, az életigenlésről szól, amelybe egyaránt beletartozik a határtalan öröm és a lélek mélyéből fakadó bánat. A műsorok közreműködői cigány és nem cigány művészek, együttesek – az utóbbiak műsorában helyet kapnak cigány dalok is – és szép gesztus (habár a hallgatóság számára elsősorban információ-értéke van), hogy mindenütt egy időben, közösen szólaltatják meg az előadók a nemzetközi cigány himnuszt, a Gelem, Gelem című dalt. Idén a Nemzetközi Cigány Dal Napjának kiemelt helyszíne Debrecen, ahol kísérőprogramokkal már augusztus 7-én délután megkezdődik a fesztivál. További hazai helyszínek: Budapest, Szentendre, Százhalombatta, Hódmezővásárhely, Ravazd, Veszprém, Zánka, Nova és Oroszlány. Tavalyi élményeim és tapasztalataim birtokában mindenkinek a figyelmébe ajánlom ezt a különleges kínálatot.
A kiemelt képen Esma Redžepova, a legendás észak-macedón énekesnő, akinek születési évfordulóján rendezik a Nemzetközi Cigány Dal Napját. Alsó képünkön Lakatos Mónika és Rostás Mihály Mazsi. Forrás: Gramofon-archív
