Míg bizonyos hangszereket nehezen tudnánk elképzelni együtt a stúdióban, a zongora-gitár duettek komplemensek. Ehhez képest kevés effajta próbálkozás született a modern jazzben. Elsőként az 1962-es Bill Evans-Jim Hall kettős jut eszünkbe, az Undercurrent, majd néhány frissebb felvétel, Michael Camilo és Tomatito afro-kubai albuma, a Spain, vagy Benny Green és Russell Malone Bluebirdje.
Máté J. György
A Brooklynban élő svájci zongorista Sylvie Courvoisier és az amerikai elektromos gitáros Mary Halvorson csúcsminőséget képvisel napjaink jazzmuzsikájában. Sok a közös vonásuk: szinte összetéveszthetetlenül egyedi soundot kidolgozott improvizatőrök, ugyanakkor hivatott zeneszerzők és kiváló technikával rendelkező előadók. Szerencsénkre a két zeneművész közel egy évtizede közös projektekben is gondolkozik. A Bone Bells harmadik, a konvenciókat zárójelbe tevő lemezük.
Fontos esemény ez, mivel a duóforma a megszokottabb zenekari felvételekhez képest több lehetőséget ad muzsikusainknak virtuozitásuk, valamint empatikus művészi érzékenységük megmutatására. Olyan szempontból szintén üdvözlendő a Bone Bells, hogy – ellentétben a két muzsikus legutóbbi kiadványával, Courvoisier 2023-as Chimaera című gyűjteményével (Intakt) és Halvorson Cloudwardjával (Nonesuch, 2024) – a mostani (2025 márciusától forgalmazott) lemezen dominánsabb az előadóművészet és az értő összjáték, mint a zeneszerzői arcél. Jó példája ennek a bravúros-experimentális Silly Walk, melyet egy ismert Monty Python-szkeccs, valamint Sophie Bouvier Ausländer svájci szobrásznő művei ihlettek. A szerénynek vagy önkritikusnak ható cím megtévesztő: a darab nem mindenestül humoros vagy rajzfilmbe illően burleszk; van egy komolyabb oldala is, ami például a mesteri unisono passzázsokban, másfelől viszont épp a közös játékból kihallható individuális kvalitásokban mutatkozik meg. Vagy vegyük a címadó szám szokatlan történetmondását: itt a szinergiának varázslatos, ugyanakkor már-már gyászos oldalait halljuk. Az ihlető forrás ezúttal irodalmi – Hernán Díaz Trust (Bizalom) című regénye. Harmadik példánk Halvorson Folded Secret címet viselő kompozíciója, ahol az előadás különös hajtóerejét a preparált zongora perkusszivitása és a vakmerő gitárjáték egymásnak koccanó rétegei adják, miközben a szám egy labirintusszerű, ciklikus vampen nyugszik.
Halvorson, akinek Thumbscrew elnevezésű triója szintén megkerülhetetlen a kortárs jazzben, tíz évvel ezelőtt Anthony Braxton Diamond Curtain Wall Quartetjének tagjaként lépett fel Budapesten. A Courvoisier-duóról ezt mondja: „Mély zenei rokonságot érzek Sylvie-vel. Nagyon különböző a zenei hátterünk, mégis annyi a kapcsolódási pont köztünk, annyi minden ragadtat el mindkettőnket. E metszéspontok és összefeszülések felderítése hipnotikus erővel hatott rám.” És mit mond a pianista? „Sikerült jobban megértenem és megszeretnem Mary zenei nyelvét. Hallom, hová akar eljutni, és valóban kifejlődött a közös soundunk. Most már nem csak zongorára és gitárra, hanem kifejezetten Mary és a magam számára tudok komponálni.”
A két zenei háttér tényleg elég messze esik egymástól. Courvoisier európai klasszikus zenén nevelkedett, amit egyedien ötvöz a New York-i avant-jazz-tapasztalatokkal; egyaránt jelentősek komolyzenei és jazztrió-előadásai. Utóbbiakban Drew Gress bőgős és Kenny Wollesen dobos a segítője.
Halvorson, akit a City Arts újságírója „New York legkiszámíthatatlanabb improvizatőré”-nek nevez, az utóbbi években sorra nyeri a Down Beat éves szavazásait, nemcsak gitárosként, hanem „rising star” komponistaként is. Amaryllis nevű szextettjében két rézfúvós, egy vibrafonos, egy bőgős és egy dobos szerepel, de alkalmilag Laurie Anderson is vendégszerepel náluk elektromos hegedűn.
A Bone Bells annyiban mégis zeneszerzői album, hogy nincsenek rajta mindenestül improvizatív darabok. Mindkét művésznő négy-négy kompozícióval szerepel a gyűjteményen. A megírt számok egyik érdekesége épp az, hogy a megkomponáltságból eredő rendet miképp tudja összeházasítani a rögtönző előadók szabadságigényével.
(Sylvie Courvoisier-Mary Halvorson: Bone Bells. Pyroclastic Records, 2025.)
