Voltaképpen minden hangverseny: ünnep a zenekedvelőknek. Az évadkezdés valamennyi fellépő (együttes, szólista) számára újabb mérföldkő – egy olyan úton, amelyet zeneművek öveznek, s amely a zene birodalmába vezet. Előadókat és hallgatókat egyaránt. Kísérőnk, vezetőink pedig a szerzők, akik alkotásaikkal újabb szépségekre irányítják figyelmünket.
Fittler Katalin
„Új világ” – hívószóként ezt olvashattuk a MÁV Szimfonikus Zenekar szeptember 26-i hangversenye műsorfüzetének címoldalán. És valóban, több jelentéssel is aktuális ez a beharangozás. A legkézenfekvőbb Dvořák közismert-közkedvelt szimfóniája, amely a műsor második felében csendült fel – ám az első rész csupa újdonságot tartalmazott. Nyitószámként a zenekar felkérésére komponált művet hallhattunk (Bánkövi Gyula: Loco), s az ősbemutatót magyarországi bemutató követte (Wynton Marsalis Trombitaversenye).
A zeneirodalomból számos példát hozhatunk arra, hogy az alkalmi felkéréseknek korántsem csupán egy alkalomra szóló („egyszer használatos”) műveket köszönhetünk. Sőt, a felkérések haszna abban is megmutatkozik, hogy egyszersmind lehetőséget biztosítanak az új darab megszólalásra – ez kiváltképp a nagy apparátust foglalkoztató művek esetében fontos! Ráadásul, a felkérés-adta lehetőség – az előadás biztosításával – inspirációt jelent, lehetőséget adhat olyan zenei gondolatok kifejtésére, amelyek amúgyis foglalkoztatták az alkotót.
Kezdjük az évforduló-dömpinggel, a (viszonylag) kerek számok bűvöletében! Idén 80 éves a MÁV Szimfonikus Zenekar. A MÁV a hivatásos muzsikusokat foglalkoztató zenekar megalapításával bekerült a kulturális élet eseményeit jegyző képzeletbeli „LEG-ek könyvébe”: a világ első állami vasúttársaságaként vett részt társadalmi szerepvállalással a zenekar életre hívásában. De tekintsünk messzebbre a múltban! Angliában 200 éve kezdődött a vasúti személyszállítás, melynek első szerelvénye 1825. szeptember 27-én gördült ki a darlingtoni állomásról. A bicentenárium előestjén erre az eseményre is emlékeztet Bánkövi Gyula LOCO című, 87-es számot viselő opusza. (A közeljövőben további évfordulós esemény kínál alkalmat a mű újrajátszására: 1846-ban nyitották meg az első vasútvonalat hazánkban, Pest és Vác között.)
A vonatok életünk részei, a gyermekkori játékoktól a szépkori utazásokig – képzeletbeli időutazásra is szívesen vállalkozunk egykori és későbbi vasúti hangzások felidézésével. Bánkövi Gyula LOCO-ja (a cím több jelentésére a darabról írott ismertetőjében maga a szerző hívja fel a figyelmet) érdekes hallgatnivaló, olyan kortárs-mű, amely a „program”, a közös élményanyag által első hallásra megszólítja a közönséget. A szokatlan hangzásokkal ébren tartja a figyelmet, s a látvány-elemek (vasutas sapka, piros-zöld „palacsinta”, amely jelzést ad a darab indulására és a végén a befejezésre), a korántsem megszokott hangzást előidéző (elsődlegesen nem is hangszernek minősülő) eszközök, melyek ritkán kapnak helyet a zenekarok hangszerkészletében, egyértelműen „szórakoztató” jelleget kölcsönöznek a jól felépített darabnak. Aktív zenehallgatásra kínált lehetőséget Bánkövi új műve, amelyben az ütősok nagy számmal és változatos játszanivalóval működtek közre. De jutott szokatlan feladat hang-effektusokkal a többi hangszeresnek is – így kollektív élmény forrásaként tarthatjuk számon a LOCOt. Ugyanakkor rögtön arra kellett gondolnunk: vajon hány együttes tűzi még műsorára, vállalva a speciális hangzásokhoz szükséges „hangszerek” beszerzésének feladatát. Márpedig érdemes „élőben” hallani ezt a művet, hiszen a látvány fokozza az élményt, jótékonyan járul hozzá a hatáshoz!
Marsalis Trombitaversenyének ősbemutatója a Cleveland-i Szimfonikus Zenekarhoz kapcsolódik. Világszerte több rangos zenekar tűzte már műsorára, hozzánk Tarkövi Gábor szólójával jutott el, aki a Berlini Filharmonikusok szólótrombitásaként 2010-ben került kapcsolatba Marsalisszal (a szerzővel és műveivel). Tarkövi a zenekari turnékon kívül kamaramuzsikusként is világjáró – számára a szó nemes értelmében vett kihívás ez a trombitaverseny, amely mintegy 40 perces terjedelmével különlegesség a hangszer versenymű-irodalmában. A hangszer virtuózaként Marsalis kompozíciója afféle erőpróba a szólista számára – de nívós játszanivalóról gondoskodik a kíséretben a zenekar számára is. Marsalis, aki a jazz-rajongók táborában legalább olyan népszerű, mint amennyire a történeti (komoly-) zenék kedvelői körében, az egyetlen olyan muzsikus, aki komolyzenei és jazz-zenei előadóként egyaránt kapott Grammy-díjat (eddig összesen 9-et), ráadásul szerzőként a jazz-muzsikusok között elsőként lett Pulitzer-díjas. Trombitaversenyében hangot ad gazdag, sokstílusú zenei világának, a klasszikusan formált nyitótételtől a 4. tétel blues-hangvételén át a felvillanyozó fináléig. A magyarországi bemutató a mű rangjához méltó műgonddal került előadásra. Érezhető volt a zenekari játékosok lelkesedése a nagyformátumú feladat iránt, és Farkas Róbert biztos kézzel irányította a briliáns hangzás létrejöttét.
Az újdonságok élményét a mindig szívesen újrahallgatott szimfónia követte. Dvořák muzsikája megunhatatlan gyönyörködés forrása: egy-egy új interpretáció további felfedeznivalókat kínál az ismert zenei anyagban is. Az újonnan betanult művek után a zenekar jóleső otthonossággal sorjáztatta az arányosan felépített formarészeket, pazar hangszínekben pompázó melódiákkal. Farkas Róbert, aki 2021 óta vezető karmestere a MÁV Szimfonikus Zenekarnak, alapos ismerője együttesének: miközben biztos érzékkel irányítja a zenei folyamatokat, mozdulataival alkalmanként aktuálisan reflektál a tényleges hangzásra, finomítva a dinamikai arányokat, s nem utolsó sorban: ügyelve a kényes belépésekre. Pontos „ütései” eredményeképp pregnánsan valósulnak meg a hirtelen karakterváltások, és ami ritka erény rohanó világunkban: tempóválasztásai sohasem túlhajszoltak, a játékosoknak van idejük kisebb-nagyobb léptékben megformálni szólamukat, a hallgatóknak pedig értőn követni a hangzást, rácsodálkozni olyan hangzásokra, amelyek felfokozott tempóban esetleg elsikkadnának. A kidolgozottsággal, a pregnáns artikulációra törekvéssel sikerül elérnie, hogy az „információsebességnek” köszönhetően mindig tartalmasnak érezzük együttese muzsikálását.
Az alsó képen a versenymű szólistája, Tarkövi Gábor látható. Fotók: Steirer Máté / MÁV Szimfonikusok
