A Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar októberi hangversenyein Joseph Haydn és pályatársainak – Albrechtsberger, Hummel – kevéssé ismert kompozíciói csendülnek fel. Vashegyi György Kossuth- és Liszt-díjas karmestert, az együttesek főzeneigazgatóját kértük, hogy vezessen be minket a bécsi klasszikus „zenei köznyelv” rejtelmeibe.
Retkes Attila
Johann Georg Albrechtsberger (1736–1809) nemcsak Haydn kortársa, hanem a bécsi klasszika egyik fontos mestere volt. Neve a zenetörténetben főként Beethoven tanáraként és a fúgaszerkesztés mestereként maradt fenn, de életműve ennél lényegesen gazdagabb, változatosabb. Bár Albrechtsberger nem állt közvetlenül az Esterházy-udvar szolgálatában, művei a magyar zenei örökségnek is fontos részét képezik, mivel több, mint száz Bevezetés és fúgáját az Országos Széchényi Könyvtár őrzi az Esterházy-gyűjteményben. Ezek digitalizálását és katalogizálását, valamint számos modern kiadás elkészítését a Haydneum – Magyar Régizenei Központ végezte el a közelmúltban. Vashegyi György szerint Albrechtsberger (és néhány más bécsi mester) számára a klasszikus szonátaforma olykor talán túlságosan „szűk, korlátozó keret” lehetett, ezért választották műveikben szívesen a fúgaszerkesztést, mint magasabbrendű szervezőelvet. Albrechtsberger hidat képez a Johann Joseph Fux művészetéig visszavezethető „Habsburg-barokk” és Beethoven világa között, sőt helyenként harmóniáival egyértelműen a romantikát előlegzi. A koncerten elhangzó Albrechtsberger-művek tudomásunk szerint az egész világon a 18. század óta mindössze másodszor szólalnak meg e hangversenyen.
A Haydnnál csaknem fél évszázaddal fiatalabb Johann Nepomuk Hummel (1778–1837) a bécsi klasszika utolsó nagy alakja volt: Mozart tanítványa és Haydn utóda az Esterházy-család szolgálatában. Életműve átível a klasszikus formafegyelemtől a korai romantika érzelmi gazdagságáig; zenéje egyszerre virtuóz és bensőséges, ragyogó és emberközeli. Vashegyi György meglátása szerint Hummel azért is különleges szerző, mert Mozart vonzásköréből indult, de pályája – Beethovent mintegy „átugorva” – egyenesen Chopinhez vezet, akire zenéje nagy hatást gyakorolt. Esterházy II. Miklós herceg uralkodása alatt – az idős Joseph Haydn és Hummel, sőt olykor Beethoven aktív közreműködésével is – ismét felvirágzott az Esterházy-udvar kismartoni zenei élete. Az esten felcsendülő Hummel: Esz-dúr trombitaverseny a hangszer fejlődésének egyik különleges pillanatát idézi meg. A művet az ún. Klappentrompete-re, azaz billentyűs trombitára írta a szerző. Ez a hangszerkísérlet nem terjedt el széles körben – tulajdonképpen hangszerfejlődési zsákutcának bizonyult –, de Haydn és Hummel örökérvényű versenyművei emlékét mégis megőrizték az utókornak. A koncert zárásaként elhangzó d-moll mise (op. 111) különleges helyet foglal el Hummel életművében: a monumentális, mégis fegyelmezett szerkezetű műben nincsenek szólisták. Így a teljes miseszöveget a kórus szólaltatja meg, s ez a bécsi klasszikus periódusban elég szokatlan megoldás: az idén negyvenéves Nemzeti Énekkar számára ez szép és örömteli szakmai kihívás lesz.
(Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Nemzeti Énekkar, km.: Boldoczki Gábor – trombita, vezényel: Vashegyi György. Műsor: Albrechtsberger: Op. X, No. III a-moll szonáta, Haydn: 87. A-dúr szimfónia, Hummel: Esz-dúr trombitaverseny, Albrechtsberger: Op. X, No. IV e-moll szonáta, Hummel: d-moll mise, Op. 111. Október 14. Miskolc, október 15. Zeneakadémia. Infó: www.filharmonikusok.hu, www.filharmonia.hu )
