Emmanuel Pahud-t látjuk a borító címlapján, kezében fuvolájával. Mozart négy szonátáját játssza rendszeres zongorista-partnerével, Eric Le Sage-zsal. „Violin Sonatas transcribed for flute”– ezt az információt már a hátlapon olvashatjuk. Harmonikus zenei világra nyitnak ablakot az előadók.
Fittler Katalin
Az átirat-készítésnek többféle a célja, a módja. A legegyszerűbb verzió, amikor maga a szerző (illetve a kottakiadványon a kiadó) a billentyűs hangszer lehetséges partnereként több instrumentumot is megnevez. Többféle hangszeresre számítva, nagyobb forgalmat – és ily módon nagyobb hasznot – remélhetett a forgalmazó. Máskor önmagában a szerző neve is elégséges lehetett az érdeklődés felkeltéséhez. Az átirat-verzió, származzon a szerzőtől, ismert vagy nem megnevezett muzsikustól, egyszersmind a kisebb repertoárral rendelkező hangszereseknek biztosít további játszanivalót.
Mozart zongora-hegedű szonátáiból négyet választott ki a fuvolaművész. Közülük három 1781-ben jelent meg nyomtatásban, ezeket 799/1800-ban Pleyel zeneműkiadó Párizsban fuvolaszólam-melléklettel kínálta – a kísérőfüzetben illusztrációként szerepel e kiadvány címlapja. Negyedikként egy korábbi C-dúr kompozíció szerepel a műsoron. A nyitó B-dúr és a záró C-dúr szonáta a háromtételes ciklus-típusba tartozik (nyitótételük a legterjedelmesebb, a mérsékeltebb tempójú középtétel után a finálé mindkét esetben vidám Rondo), a közbülső G-dúr és e-moll hangnemű kéttételes darab viszont egyéni formatervet követ. Az Adagio bevezetést g-moll Allegróba torkoll, a folytatás: variációsorozat; a már a hangnemét illetően is ritkaság-számba menő e-moll nyitótételével menüett-tempójú (de a táncosságra csak utaló) tétel tart egyensúlyt.
Mindezekről, és további adatokról mit sem tudva is tökéletes élményt jelent a felvétel. Nyilvánvalóan figyelemfelkeltőnek szánt címe (Mozart Stories) okafogyottá válik, amikor felcsendül a muzsika. Szívesen „elhisszük”, hogy Mozart is elégedett lenne ezzel az interpretációval. A hegedű-hangszínnel ismerős dallamok teljesen lekötik a figyelmet fuvola-tónussal is. Belefeledkezve, akár „végtelenítve” is megunhatatlannak bizonyulnak. A repertoárját tekintve „all round” muzsikus Pahud és Eric Le Sage együtt-játékában érződik Mozart zenéjének az a sajátossága, amelynek alapján a gyermeki lélek könnyűnek, a felnőtté pedig igényesen nehéznek érzi. A hatás titkát keresve, a remek tempóválasztást érdemes megemlíteni. A hallgató együtt lélegzik az előadókkal, miközben gyönyörködik a kidolgozott szólamokban. Mindenre van ideje – épp annyi, amennyi szükséges. Pontosabban, nem is a szólamokban gyönyörködik, hanem az általuk életre hívott hangulatokban, karakterekben. Harmonikus zenei világra nyitnak ablakot az előadók, amely ezer színben és árnyalatban pompázik, van fény – és természetes kiegészítőjeként – árnyék is. Szépség-koncentrátum, amelynek köszönhetően megajándékozottnak érzi magát a hallgató.
Warner Classics, katalógusszám: 505419789352
