Többéves kutatás eredményeként megjelent Szabó Ferenc János az Eternola Mechanikai Rt. történetét és diszkográfiáját feltáró kötete a Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány kiadásában, a kiadó magyar diszkográfia-sorozatának folytatásaként. Az Eternola Mechanikai Rt. története és jellegzetesen 1920-as évekbeli repertoárja az 1980-as évek óta vonja magára a magyar hanglemeztörténet kutatóinak figyelmét, hangfelvételei iránt pedig a 2010-es évek végétől kezdődően már a nemzetközi diszkográfiai kutatás is érdeklődni kezdett. Szabó Ferenc János kötete az Eternola Mechanikai Rt. történetének és hanglemezeinek első monografikus összefoglalása.
Gramofon
Az első világháború után több évre teljesen leállt a magyar gramofonipar. A gramofonkereskedelem némi stagnálás után, 1923-ban kezdett feléledni, új magyar hangfelvételek azonban még évekig csak külföldön készültek: a nemzetközi cégek 1926-ban kezdtek újra hangfelvételeket készíteni Magyarországon. Ebben a kontextusban alakult meg 1927-ben az Eternola Mechanikai Rt. A Trianon utáni Magyarország első magyar tulajdonú gramofon- és lemezcége saját gyártású gramofonjaival, valamint igényes és sokszínű hanglemez-repertoárjával próbálta megteremteni saját imázsát a Magyarországon jelen lévő nemzetközi lemezcégek között. Az egész magyar lemezpiacot le kívánta fedni kiadványaival: gyermekeknek szóló mesék és dalok, prózai felvételek (pl. kabarékonferansz), jazzes tánczene, kuplé, magyarnóta, nemzetiségi felvételek, katonazene, operettrészletek és operaáriák, valamint nemzeti énekek egyaránt megtalálhatók a lemezein. Az új, elektromos hangrögzítési eljárásnak köszönhetően a cég elsőként készített Magyarországon klasszikus zenei szóló zongora és kortárs műzenei énekkari hangfelvételeket, előbbieken Sándor Renée, Dohnányi Ernő és Kentner Lajos, utóbbiakon az Egyetemi Énekkarok működnek közre. A magyar hangfelvétel-történet első világháború utáni cezúrája a cég repertoárpolitikájára is hatással volt: több fiatal magyar művész – például Kerpely Jenő, Svéd Sándor, Tarján György, vagy az Operettszínház zenekarát vezénylő Ábrahám Pál – is az Eternolánál készíthette el első felvételeit.
Az Eternola azonban egy nemzetközi hálózat része is volt: mivel nem volt saját, kereskedelmi célú hangfelvételek elkészítésére és sorozatgyártására alkalmas felvevőberendezése és présüzeme, lemezei a brit Edison Bell lemezcég és annak zágrábi leányvállalata, az Edison Bell Penkala együttműködésével jöttek létre. E bonyolult nemzetközi kapcsolatrendszer az Eternola szinte kivételesnek mondható forráshelyzetének köszönhetően vált feltárhatóvá: a cég budapesti cégbírósági iratanyagát és a budapesti napisajtót és szaksajtót kiegészíti a zágrábi Penkala lemezgyár levéltári iratanyaga és az Edison Bell Budapesten dolgozó hangmérnökének hagyatéka. E források összevetéséből kiderül, miképpen versengett egymással a magyar és a jugoszláv lemezcég, miközben együttműködni is kénytelenek voltak az Edison Bell ernyője alatt.
Szabó Ferenc János kötetének első része egy részletes tanulmány, amely bemutatja az Eternola Mechanikai Rt. történetét, nemzetközi kapcsolatrendszerét, illetve elemzi a cég repertoárját. E tanulmány mintegy bevezetőként szolgál a kötet nagyobb részét kitevő diszkográfiához, amelyet a szerző a magyar és külföldi gyűjteményekben fennmaradt eredeti lemezek, valamint a magyar és jugoszláv lemezkatalógusok és más szekunder források alapján állított össze. Bár maga a cég csak rövid ideig létezett – nem élte túl a gazdasági világválságot –, s mindössze kettő dokumentálható hangfelvételi ülést tartott, a Trianon utáni Magyarország első önálló lemezcégeként mégis fontos mind a magyar hanglemeztörténet, mind pedig a zenetörténet szempontjából.
A borítógrafikát Peternák Anna készítette. A kötet megjelenését a Magyar Művészeti Akadémia támogatta, a szerző a kutatás idején a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet tudományos munkatársa és az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíjasa volt.
