Aki vett már kezébe gramofonlemezt, találkozhatott kisebb-nagyobb, a lemez címkéjére ragasztott bélyegekkel. Ezek az apró, sok esetben a történelem viharai – vagy az adott hanglemez korábbi tulajdonosai – által megtépázott papírfecnik néha nagyon idegesítőek tudnak lenni: alkalmasint eltakarnak valamilyen, a lemezgyűjtő számára fontos információt a lemezcímkéből, vagy éppen csak megzavarják a címkegrafikában gyönyörködni vágyót. Vannak azonban, akik számára ezek az apró matricák sokat mondanak. Borsos Tibor, dr. Bajnai Klára és Simon Géza Gábor 2020 decemberében megjelent könyve, a Hanglemez bélyegek éppen erről szól: a lemezcímkékre ragasztott bélyegek történetét ismerhetjük meg belőle.
Szabó Ferenc János
A kötetben sokszáz apró lemezbélyeg képét találjuk meg, hanglemezgyárak, zeneműkiadók, szerzőjogi képviselők, szerzők és előadók, hazai és külföldi lemezkereskedők, valamint adó- és egyéb bélyegek szerint csoportosítva. Minden fejezet elején rövid leírást olvashatunk az adott témakörről, valamint egy teljes lemezcímke-fotó illusztrálja a bélyeg(ek) általános használatát. Az egyes csoportokon belül a bélyegek betűrendbe szedve követik egymást. A gyűjtés alapját a néhány éve elhunyt Baján József tekintélyes lemezbélyeg-gyűjteménye képezi, ehhez társul a könyv szerzőinek gyűjtése és sokévi kutatómunkája.
A legnagyobb számban a hazai lemezkereskedők bélyegei szerepelnek, melyek között nemcsak a mai, hanem a trianoni békeszerződés előtti Magyarország városaiban működött kereskedőket is találunk (igaz, a nagyszebeni Georg Meyer valamiért a külföldi kereskedők közé került). Különösen érdekes lenne többet tudni a kereskedőkről, melyik mikor működött, hol volt az üzlete – a címek ugyanis csak abban az esetben vannak feltüntetve, ha a kereskedői bélyegen is olvasható.
A bélyegek szakértő olvasása ugyanis történeti kontextusba helyezhet egy-egy lemezt. A lemezkereskedő bélyegéből az adott hanglemez „életútjának” egyes pontjait ismerhetjük meg. Hogy csak egy példát említsünk: A. Klingbeil litzmannstadti lemezkereskedő bélyege kapcsán hátborzongató érzés fogja el az embert, hiszen Litzmannstadt az 1940 és 1945 közti łódźi gettó német neve volt.
A kötet a kevéssé ismert téma ellenére könnyen megközelíthető tudástár, hiszen a sok képhez visszafogott mennyiségű, mindössze az alapvető információkra szorítkozó szöveg társul, mely segít az olvasónak a bélyegek közti tájékozódásban. A könyv nagyon szép kivitelben jelent meg, elejétől végéig színes reprodukciókkal. Új színt hoz a magyar hanglemeztörténeti kutatásba, ezzel a témával külföldön sem régóta foglalkoznak a kutatók.