„Mozart lelke” – ez volt az egyik zenekari est elnevezése, mivel az év első nagy klasszikus zenei fesztiválja hagyományosan a Mozart születésnapja köré épült salzburgi Mozart-hét. A program összeállítását és a művészek kiválasztását a rendező Nemzetközi Mozart Alapítvány a Salzburgi Egyetemmel (Mozarteummal) együttműködve végzi a tenorénekes és rendező, Rolando Villazón művészeti vezetésével. Mióta a Traviatát 2005-ben Salzburgban bemutatták, ahol Anna Netrebko-val elsöprő sikert arattak, Villazón népszerűsége Ausztriában töretlen. Immáron hetedik éve rendezik meg az ő irányítása alatt a fesztivált, miközben a Mozarteum művészeti igazgatójának posztját is elnyerte. Megbizatása 2031-ig tart. 2011 óta működik a világban operarendezőként, a fesztiválon két alkalommal Schiff András is vezényelt Mozart operákat (Figaro házassága, Don Giovanni) Villazón rendezésében. Nagy sikert aratott 2022-ben A Sevillai borbély rendezése, amelyet Cecilia Bartoli főszereplésével, a művésznő salzburgi pünkösdi fesztiválján mutattak be.
Dr. Székely György / Salzburg
Mesébe illő téli táj, zene, mindez egy briliáns osztrák városkában: ez Salzburg. Mozart-tól lett világhíressé e hely, amely büszkén viseli is hagyományait. Az év első hónapjában ünnepli a világ Mozart születésnapját (január 27.). A hét igazából 10 napos, amely alatt sok-sok kamarazene, zenekari és szólókoncert volt hallható, összesen 70 rendezvény, közel 30 ezer résztvevővel!
A programok középpontjában persze mindig is Mozart állt, de más korok szerzői is megjelentek, még ha a kortárs zene – amely korábban nagy nyomatékkal itt is jelen volt – Villazón alatt mutatóban van jelen. A fesztivál középpontjában mindig egy Mozart opera áll, idén A Varázsfuvola, természetesen a művészeti vezető Villazón rendezésében. A premiert nagy várakozás előzte meg, a jegyrendelések nagy száma miatt még egy (negyedik) előadást is beiktattak. A Varázsfuvola önmagában is összetett, szimbolikus jelentésű darab, ám itt Salzburgban a Mozarteum kertjében még egy kis faházacska is állt, ahol a legenda szerint Mozart a darabot alkotta. A Salzburgi Ünnepi Játékok történetében számos jelentős, parádés Varázsfuvola előadás szerepelt, köztük az egyik leghíresebb, az 1937-es, Arturo Toscanini vezényletével, akinek asszisztense ekkor az ifjú Solti György volt. Az Éj királynőjének szólamát Osváth Júlia énekelte. Az előadásról hangfelvétel is készült, amely CD-n a mai napig hozzáférhető. 1928 óta majdnem húsz rendezésben aratott nagy sikert a mű. Egy kivétel volt: 2005-ben Graham Vick avantgárd rendező a cselekményt egy álomvilágba tette, ahol Sarastro birodalmát egy öregek otthonába helyezte. Ez kiverte a biztosítékot. A karmester Riccardo Muti volt, aki fegyelmezetten levezényelte a művet, ám azzal a kikötéssel, ha a 2006-os jubileumi Mozart évre új rendezés készül, amelyet végül Pierre Audi kíválóan meg is alkotott.
Villazón egy különös keretjátékot képzelt a mű köré. Mozart nagyon beteg, közben írja a Requiemet és készül a Varázsfuvola bemutatójára. Constanze és két gyermekük is körülötte tevékenykedik. A Mozartot és Constanze-t játszó színészek (amúgy kíválóak!) szinte végig – néma szereplőként – jelen vannak az előadásban, körülöttük és velük játszódnak az események. A főszereplő Mozart zongorája, ahová Mozart időnként kiszállva az ágyból odaugrik játszani. Vagy éppen maga Pamina emelkedik ki belőle talpig kottába öltözve… Az Éj királynőjének három udvarhölgye Villazón szerint a zenét, az irodalmat és a képzőművészetet testesítette meg. Ezt főképp azzal láttatja, hogy a hölgyek kottát, ecsetet és lúdtollat hordanak magukkal feltűnően. A darab végén a néma Mozart meghal, megszólal a Requiem Lacrimosa-ja. De happy end nélkül nincs Villazón rendezés: Mozart feltámad, majd nevetve emelkedik a mennyekbe, de legalábbis a színpad fölé, ahonnan levezényli a tapsrendet és a finálét. Az opera zenei megvalósítása példaszerű volt, a Mozarteum zenekarát Roberto González-Monjas vezényelte. Kiemelkedő énekesi teljesítményt nyújtott Franz-Josef Selig (Sarastro), Emily Pogorelc (Pamina) és főként a magasban egy mozgó félholdon láthatóan csekély örömmel egyensúlyozó Kathryn Lewek (az Éj királynője). A rendezés gyengeségeit – zavaros keretjáték és az ötletek túlburjánozása (Az Amadeus és a Vissza jövőbe filmek hatása?) – szinte valamennyi kritika hangsúlyozta. „Tragic flute” – ez is elhangzott. A közönség azonban boldogan ünnepelte Villazónt. A felvétel megtekinthető a streamelő csatornákon.
„Mozart lelke” inkább egy másik koncerten jelent meg, a Schiff András vezette Capella Andrea Barca zenekar produkciójában. A művész itt két nagyszerű zongoraversenyt adott elő (A-dúr K. 488, d-moll K. 466). Ez utóbbi előtt Schiff mindig előadja zenekarával a Don Giovanni nyitányát, amelynek hangneme, hangulata szorosan kötődik a d-moll zongoraversenyhez, amelyhez Schiff a 3. tételben saját kadenciát is írt. De miért szólalt meg e művek között Haydn „Búcsú-szimfóniája”? Schiff már korábban jelezte, hogy ebben az évben lezárja zenekarának működését. A koncert a búcsú-turné egyik része volt. A koncert végén a Mozarteum vezetése kitüntette Schiff Andrást az egyetem érdemérmével, megköszönve a 27 éven át tartó hűséges részvételét nemcsak neki, hanem a zenekarnak is.
1999-ben történt, hogy a legendás Végh Sándor hegedűművész-karmester halála űrt hagyott maga után. Kamarazenekari koncertjeit közel húsz éven át ünnepelte a salzburgi közönség, Mozart valamennyi zongoraversenyét éppen Schiff András játszotta. Az ebből készült lemezfelvételek etalonnak számítanak. A Mozarteum akkor felkérte Schiffet, hogy hozzon létre egy saját számára optimális együttest a további években, kifejezetten hasonló profillal (szimfóniák, divertimento-k, versenyművek főleg Mozarttól). Ekkorra Schiff nemzetközi elismertsége már jelentős volt. Művész-baráti kapcsolatai olyan kiterjedtek voltak, hogy a legkiválóbb zenekari művészek – többségükben szólisták – igent mondtak a felkérésre. Az együttes neve Schiff nevének tréfás „olaszosítása” volt (Capella Andrea Barca). A bemutatkozó hangverseny akkora sikert aratott, hogy elhatározták, ameddig lehetséges, évente 2-3 alkalommal csinálnak egy-egy turnét. Ezt követően a világban „szétkapkodták” őket, sikeres operaelőadások is születtek (ld fent). Koncertjeiket a Mozart héten – csak az övéket! – mindig két alkalommal is meg kellett tartaniuk. Eközben bejárták a fél világot, Vicenzában külön fesztivált rendeznek számukra (idén ez is elbúcsúzik …). A koncertet most Salzburgban egy beszélgetés követte, ahol Schiff elmondta, rájött arra, hogy egyszer csak be kell fejezni az együttes működését, mivel a „lélek erős, a test gyenge”. Egymás után jelezték a neves művész barátai, már nem sokáig tudnak ebben a munkában ilyen intenzíven részt venni – leginkább fizikai okok miatt. Először a rézfúvósok vonultak vissza, de például a hegedűsök számára is egyre nehezebb a megfelelő szinten játszani mozgásszervi panaszok miatt. „Mi egy család vagyunk, nem akarom csak úgy pótolni a kieső zenész barátaimat. A csúcson kell abbahagyni, ezt tudomásul vesszük”. A búcsú lehet kissé humoros és kedves is, ahogyan a Búcsú szimfóniá-ban a bőgőjátékos egy parádés szóló után a bőgővel együtt kirohant a színpadról – nagy nevetés közepette.
Vannak nagyon hosszú művészpályák – mesélte Schiff. Herbert Blomstedt közel száz évesen is vezényel és egyre jobb! Mieczyslav Horszowski 99 évesen adta utolsó koncertjét, 101 évesen hunyt el. Én magam egyelőre csökkentek a repertoáromon, nem fogom már a Hammerklavier szonátát, vagy Bartók Második zongoraversenyét játszani. A többit meglátjuk… Villazon azonban várja vissza Schiffet és számít még Mozart zongoraversenyekre is! Hiszen Schiff a kritikusok szerint korunk legnagyobb Mozart interpretátora.
Az idei Mozart-hét a búcsúzások hete is volt. 45 éves fennállása után feloszlik a világhírű osztrák Hagen Vonósnégyes is. Búcsú koncertjükön Mozart három „Porosz” kvartettjét játszották el, a Mozarteum kitüntetése itt sem maradt el. Sajnos súlyos betegsége miatt idén visszavonult a neves portugál zongoraművésznő, Maria João Pires, aki Mozart B-dúr zongoraversenyét (K. 595) játszotta volna. Helyette Pierre-Laurent Aimard, kíváló – nálunk is nagyon népszerű – francia zongoraművész ugrott be. Őt februárban hallhatjuk Budapesten a „Kurtág 100” fesztiválon is.
Kiemelkedő volt Jordi Savall és zenekara (Le Concert des Nations), valamint Fischer Ádám két koncertje, egyik a Bécsi Filharmonikusokkal, másik a „saját” Dán Kamarazenekarral. Rendszeres vendég Radek Baborák, a cseh „csodakürtös”, Emmanuel Pahud fuvolaművész, Renaud Capuçon hegedűművész és még sokan mások… Egy fiatal tehetség is debütált a Mozart héten. A 23 éves spanyol hegedűművész, María Dueñas Fernández hazájában már sztárnak számít. A Deutsche Grammofon cég már számos CD-lemezt adott ki vele. A Bécsi Filharmonikusokkal előadott Mendelssohn: e-moll hegedűverseny emlékezetes előadás volt. A brit-tajvani származású, amerikai Kit Amstrong zongoraművész, zeneszerző, zongorista is csodagyerek volt, most 33 éves, de már 10 éve szerepel a Mozart-héten kiugró sikerrel.
Filmvetítések, gyermekprogramok, a Havannai Lyceum Zenekari koncertje és Villazón barátainak „rezesbandája” is ünnepelte Mozartot. „Mozart él” – hirdeti Villazón, hallgassuk Őt, amennyit csak lehetséges!
Kiemelt képünkön Mozart Varázsfuvolájnak fináléja. Középen fenn Mozart (Vitus Denifl), lent Constanze (Victoria D’Agostino), fotó: Werner Kmetitsch. Középső képünkön: Schiff András és a Capella Andrea Barca zenekar búcsúkoncertje Salzburgban – a Mozarteum vezetősége átadja a kitüntetést. Elöl: Erich Höbarth koncertmester, Rolando Villazón, Schiff András és Johannes Honsig-Erlenburg, a Nemzetközi Mozart Alapítvány elnöke; forrás: Gramofon. Alsó képünkön a Hagen Vonósnégyes salzburgi búcsúkoncertje, fotó: Wolfgang Lienbacher
