A hárfa nőnemű szó a franciában, de azt a kérdést, hogy miért adta a fejét egy fiatal lány arra, hogy harpiste vagyis hárfás legyen, Laura Perrudin a BMC Recordsnál megjelent Tempus című CD-jét meghallgatva felesleges feltennünk. Unikálisan újraírta a hangszer idiómáit; feladva a leckét a plagizálóknak, a néha túlzottan önelégült és magabiztos mai kor emberét pedig tűnődésre késztetheti.
Iván Csaba
Egy korabeli trouvère pont ilyen szerzői albumot készített volna anno, ha akkoriban már létezik hangrögzítés. Egyszerre örököse Perrudin a középkori francia énekmondóknak és a később Louisianába letelepedett francia zenésztanároknak. Előbbiek igényes és gyakran virtuóz zenéjük kíséretében koruk társadalmának kritikus ábrázolására törekedtek, utóbbiak az európai zenekultúrával felvértezve jelentős hatást gyakorolva az odahurcolt afrikaiak muzsikájára bábáskodtak a jazz megszületésekor. A lemez két egyenrangú tartópillére a szöveg és a zene. Perrudin miközben újraértelmezi a jeux-partis, a vitaversek hagyományát egyéni akcentusát megőrizve a nemzetközi zenei eszperantót is elsajátította. A szemünk láttára, pontosabban a fülünk hallatára kerülnek be művei a vaskos „a” Le Chansonnier français, azaz a francia daloskönyv lapjaira. Az album maga tervezte borítóját kézbe véve még csak kapizsgáljuk a szándékát, a lemezhez írt ajánlóját olvasva és a dalokat meghallgatva (a mellékeltben megtalálható francia és angol dalszövegek böngészése közben) pedig már értjük is. Bretagne modernkori kelta bárdja (francia szakírók állítják, hogy régen nők is akadtak köztük) elénk tesz a mai világról egy tükröt, hogy kiderülhessen, őszinték tudunk-e még lenni magunkhoz. A nyugati civilizáció jelenkori úttévesztésének dalnoka szerint manapság hasonló metropoliszokban él az egyéniségét és egyediségét lassan elveszítő nyugati civilizáció embere, ahol minden és mindenki ki- és lecserélhető. (Ajánlott francia „irodalom” a témához Gérard Manset „Comme un Lego” című dala). Perrudin szerint „a fiatalságot fetisizáló” korban az ember csak a jelenben és a jelennek hajlandó élni, hallani sem akar az öregedésről, a legfőbb tabu pedig számára a halál. A művész viszont az „életkorra, az idő nyomaira tapasztalati kincsként tekint”, szerinte az ambíció, hogy az időt birtokoljuk, eleve vesztésre ítéltetett, sőt az általunk favorizált kronológiánál fontosabb a „minőségi és a ciklikus” idő, az örök értékek birodalma. Az allegória kulcstétele a lemezen az időtlen idők hangszerén, a hárfán kísért „Cruauté”, nem véletlen, hogy ez az egyetlen, amihez Perrudin vendégszöveget használ, Laura Vázquez Vous êtes de moins en moins réels (Egyre kevésbé vagy valóságos) című antológiájának sorait. A preparált karos hárfa szól a modernkori danse macabre, a „Le Point du Temps” interpretálásakor, a középkori haláltánc műfajának ismerete praktikus segítség a lemez dekódolásához. Laura Perrudin meggyőződése, hogy az emberélet koordinátarendszerének sarokpontja a halál, de nem egy szörny, amitől rettegni kell, a memento mori nem tehetetlen belenyugvást jelent. A preparált gitáron prezentált dalában, a „Je n’oublie Personne”-ban vidám és elfogadó, félelem nélkül játékosan tekint az elmúlásra, felszabadultan beszél a halálhoz, táncol neki és évődik vele.
Cardiffban legutóbb még nem kapott kiemelt előadóként szerepet a kétévente esedékes Hárfa Világkongresszuson, idén viszont petícióként elegendő lesz a Poitiers-ben rögzített lemezanyagot benyújtani, hogy meghívót kapjon az immár 14. rendezvényre. Mi magyarázza az általa teremtett zenei profil sikerét Bretagne-tól New Yorkig? A most megjelent lemez szemléletesen illusztrálja, hogyan járta be a kelta hárfával az evolúció minden állomását, megismerte a tradíciókat, a klasszikus zene és a jazz közti senkiföldjén végzett avant-garde kísérleteket – hiszen a jazz is szerette „felderítőként” definiálni önmagát a francia katonai szakszót kölcsönvéve (még az improvizatív zene egyik manhattani Mekkájának neve is ezért Village Vanguard) – hogy aztán mára a Viva la harpe mozgalom aktivistája a zenei innováció jószolgálati nagykövetévé váljon egy általa teremtett kortárs világzenével. Ehhez még egyedi megrendelése alapján Philippe Volant hárfakészítő mesternek meg kellett építenie egy sosem létezett kromatikus, pedál nélküli, egyetlen húrsorral ellátott hárfát. Azóta olyan fejezetekkel egészítette ki Laura Perrudin a hárfások tankönyvét, mint a laptopok, hangeffekt pedálok és többsávos loopok használata. Utat talált Debussy-től, Raveltől Wayne Shorterig, beemelte a hárfások mátrixába Amon Tobin, Björk, Portishead, Mica Levi vagy a Flying Lotus munkáit. Mostani koncepciója kivitelezésében pedig a Bretagne-i bárdok tapasztalatára alapozott: „Visszatértem egy nyersebb, akusztikusabb és minimalistább zenei formához”. Az „Utempia” a kelta karos hangszerén kísérve az idő definiálhatatlanságát járja körül, végtelen variánsok sorozata zenében és szavakban. A „Time Creases” illusztrálja, hogyan adaptálta a hárfapengetés technikáját „az eddig csak otthon használt” gitárra, a „Black Light”, a „Rhinocéros” és „La Lie” ennek konvencionálisabb változata, míg a „See” szemléletes példája annak, hogy képes a muzsikus az örök mozgásban levő természeti folyamatokat „modellezni”. Ha valaki majd klipet forgat promócióként, akkor a „C’est vous qui passez”-t hallgassa meg, tovább már nem kell keresgélnie. De mindig képes meglepni minket, például az olyan középkori utcazenészek modorában prezentált effekteket használó trouvère remekléssel, mint a „Le Nerf de la Guerre”. Valódi Perrudin-bravúr „Times thieves” is, mikor a preparált hárfával egy komplett együttest imitáló megszólalást produkál. Soha nem válik azonban öncélúvá a virtuozitás kedvéért a kíséret. Mert egy trouvère az üzenetre koncentrál.
A természet jól megvan a mindent túlbonyolító emberi értelem nélkül is – kacsint ránk a hárfa mellől fanyar és cinkos mosollyal. Az ajánlója végén azért odaírta a vallomás mondatát: „Megpróbálok másként élni a jelenben, szabadon, lágyan, vadul, nyugodtan és radikálisan.” Rajtunk a sor.
(Laura Perrudin – Tempus. BMC Records, katalógusszám: BMCCD353). Kiemelt képünket Jean-Baptiste Millot készítette.
