A harminc éves Mariam Batsashvili grúz zongorista Weimarban tanult a Liszt Ferenc Zenei Főiskolán, 2011-ben ugyanitt megnyerte a Fiatal Zongoristák Liszt Ferenc Versenyét, majd 2014-ben Utrechtben a Liszt Ferenc Zongoraverseny győztese volt. Új lemezének címe: A zongora romantikus mesterei. A lemezcégek általában kevésbé szeretik a sokszerzős összeállításokat, mert kevésbé vásárolják őket. Szűk repertoárral rendelkező fiatal versenygyőztesek, kedvenceiket rögzítő idősek választják hát jobbára, s persze azok a nagyok, akik szabadon válaszhatnak, s ezt kívánják. A Warner Classics új albumán azonban jó okkal szerepelnek különböző alkotók darabjai. A háttérben rejlő alapgondolat a zongora hangfestő képességének, sokféle megszólalásának bemutatása, hiszen két keringő kivételével átdolgozásokról van szó.
Zay Balázs
Ráadásul a kiadvány nem előzmény nélküli. Batsashvili évekkel ezelőtt már készítette egy átdolgozásokat felvonultató lemezt a Cobra lemeztársaságnál Korai átiratok címmel. Bach BWV974- es Marcello d-moll oboaversenyéről készített átiratával kezdődik. További transzformációt jelent, hogy a mű zongorán csendül fel. Ám nem akárhogy, főleg a lasú tétel finomsága, meghittsége mutatja, Batsashvili milyen kivételes előadó. A műsor összeállítása is találó. Händel Almirájának Sarabande-ja és Chaconne-ja Liszt átiratában csendül fel, amit Bach Chaconne-ja követ a d-moll Partitából Busoni átiratában. Bizonnyal nem véletlen a választás és a sorrend, ha a két részlet nagyon hasonlatos kezdetére gondolunk.
Ezután többszörös átdolgozás következik. Liszt Fantáziája Mozart Figarója és Don Giovannija alapján. A mű annak ellenére töredékes lejegyzésben maradt fenn, hogy megírása és a zeneszerző halála között negyvennégy esztendő telt el. A darabot aztán Busoni adta ki részben kiegészítve, részben azonban lerövidítve Fantázia Mozart Figaro házassága című operájának témáira címmel, s ezt a változatot sokan játszották, illetve rögzítették, köztük Horowitz (még Welte-Mignon zongoratekercsre), Gilelsz, Ginzburg, Antal István, Thibaudet. Utóbb Leslie Howard rekonstruálta és egészítette ki az eredetit összkiadása kapcsán. Ezzel zárja a lemezt Batsashvili. Előadása tartózkodó abban a tekintetben, hogy nem megy messzire a virtuozitás csillogtatásában, inkább a megmarad a meggondolt megszólaltatásnál. A lemez kiválósága mellett apróság, mégis szomorú több helyesírási hiba egy német címben.
Az említett lemez folytatásának is tekinthető új album első műve César Franck Op. 18-as Bevezetés, fúga és variációk című darabjának Harold Bauer készítette átirata. A művet Franck orgonára írta és Saint-Saëns-nak ajánlotta. Batsashvili nagyon szimpatikus zongorista. Nem virtuozitásra tör, hanem a darabok mélyére hatol, azok lelkét kívánja meglelni és megszólaltatni. A Franck-mű interpretációja nem orgonaszerű, nem próbálja meg imitálni az orgona hangját, hanem inkább finom hangon, de kellő változatossággal és nem szűkre szabott amplitúdóval olyan zongoradarabként csendül fel, mely jó előkészítése a következő alkotásoknak. Az orgonaszerűséget a tisztán tartott ritmika jeleníti meg.
Templom után opera, Franciaország után Itália és Ausztria, tiszta struktúra helyett csapongás. Sigismond Thalberg Bellini Alvajárójára írt Nagy Capricciója szólal meg. A virtuóz futamok és az erős hangzás ellenére Batsashvili nyugodt és strukturált marad. Több tekintetben is üdítő jelenség, konkrétan ebben az összefüggésben azért, mert nem esik abba a hibába, mint sok amúgy tehetséges pályatársa, hogy a virtuozitás oltárán feláldoz mértékletességet és jó ízlést. (Nota bene ezzel a két kvalitással elvben összeférhet a legnagyobb virtuozitás, ha nem öncélú.)
Ismét kontraszt. Négy Liszt-alkotás, négy átirat. Az első Izolda szerelmi halála. Ezután saját dala, a Heine költeményére írt Loreley átdolgozása, aztán két Schubert-átirat a Hattyúdal-ciklusból, a Ständchen és az Aufenthalt. A négy mű már önmagában a kifejezőjegyek és karakterek felette széles skáláját jeleníti meg. A három dalátirat kapcsán meg kell jegyezni, hogy Batsashvili a legjobb utat választotta, nevezetesen kiemeli az énekszólamokat, hű marad a dalok prozódiájához. Az előadások megjelenítik azt a lehetséges pluszt, amit ezek a zongorás letétek adhatnak, önálló értékük van. Az Aufenthalt esetében némi feminin jelleg is feltűnik a fekvés miatt, nem férfiénekest képzel maga elé az ember.
Ezután Chopin Op. 42-es Asz-Dúr keringője következik. Hogy kerül a műsorba? A műsor hátralevő része adja meg a választ. Két Liszt-mű: A Faust-opera keringője és a Valse de bravoure. Majd szép befejezés következik, mely minden eltérése ellenére is mutat némi párhuzamot az előző átdolgozás- lemez utolsó darabjával. Schubert Kupelwieser keringőjéről van szó. A művet Schubert komponálta, azonban nem írta le. Barátja, Leopold Kupelwieser esküvőjén adta elő 1926-ban. A családban aztán
folyamatosan játszották, így maradt fenn. Erre a megőrzött emlékre alapozva Richard Strauss készített belőle lejegyzett változatot – csak sokkal-sokkal később, 1943-ban.
Mariam Batsashvili olyan művész, akire érdemes odafigyelni. Nem felszínes hatáskeltésre törekszik, hanem belső értékeket keres. Igazi romantikus mestere a zongorának.
Cobra Records COBRA 0056; Warner Classics 9029629061 – MagneoTon
