Augusztus 7-én Eufon gyár- és gyártmány-történet címmel, a Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány kiadásában jelent meg a magyar hanglemeztörténészek első generációjához tartozó dr. Bajnai Klára immár nyolcadik hanglemeztörténeti kötete.
Simon Géza Gábor
Több mint száz év távlatából egy újabb korai magyar lemezcég titkai derülnek ki. S míg az Első Magyar Hanglemezgyárat (EMH) meglehetősen sokszor emlegetik, még a relatív kívülállók is, addig az Eufont, amely lényegében párhuzamosan működött az EMH-val, gyakorlatilag szinte a teljes homály fedte egészen napjainkig. Sok-sok szerencse is kellett ahhoz a kitartó munkához, amelynek gondosan adatolt kötetét most végre a kezünkben tarthatjuk.
Az Eufon története a saját márkán kívül még két lemezmárkával, a Metafonnal és a Metafon-Record-dal kapcsolódik szorosan össze. Az ezek gyártásával kapcsolatos információkat, valamint a fellelhető lemezpéldányok alapján készített diszkográfiát és a lemezszám szerinti mutatót is tartalmazza a kötet. Illusztrációi közül kiemelkedik a Metafon-Record katalógusa szerb részének reprodukcióként való teljes közlése.
Bajnai a 2008. augusztusában a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban (MKVM) megnyitott, rendkívül nagy érdeklődést keltett „Csillogó fekete lemezeken…” – 100 éves a magyar hanglemezgyártás és forgalmazás című, jó fél esztendeig nyitva tartott kiállítás társkurátoraként tűnt fel, mint hanglemez történész.
A kiállításra ellátogatott a bécsi székhelyű Gesellschaft für Historische Tonträger (GHT) igen népes, európai és tengerentúli, tagsága is. Az ily módon kötött szakmai ismeretségek rendkívül fontosak voltak az európai hanglemeztörténeti kutatásokba, különös tekintettel a diszkográfiai kutatásokba való igen intenzív bekapcsolódáshoz. Cseh, finn, holland, német, osztrák, szerb kutatókkal alakult ki komoly cserekapcsolat. Ennek egyik eredményeként dr. Bajnai Klára Links between the First Hungarian Record Company and the Lindström Co. (Kapcsolatok az Első Magyar Hanglemezgyár és a Lindström Co. között) címmel tartott angol nyelvű előadást a Gesellschaft für Historische Tonträger 2009. évi konferenciáján Hildesheimben.
A „Csillogó fekete lemezeken…” kiállítás kapcsán számos olyan hanglemezgyűjtő is képbe került, akik korábban nem nagyon merészkedtek a nyilvánosság elé. Velük addig – többé- kevésbé ismeretlenül – maximum a Kodály Zoltán Zeneműbolt és Antikváriumban, minden igazi magyar hanglemezgyűjtő Mekkájában lehetett nagynéha összefutni. A kiállítás zárónapján merészkedett elő Borsos Tibor is, akinek igen komoly méretű dunakeszi hanglemez gyűjteménye korábban gyakorlatilag láthatatlan volt. Borsos is bekapcsolódott a magyar hanglemez- és jazztörténeti kutatómunkába és immár több kötetet is jegyez dr. Bajnai Klárával közösen.
A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban bukkant fel a hanglemezes körökben Török Róbert múzeumi munkatárs is, aki azután 2017-ben Bajnai társszerzője is lett A Sternberg császári és királyi udvari hangszergyár története és gramofonlemezeinek diszkográfiája című kötetben. Dr. Török Róbert főmúzeológus ma már a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatója.
A 2008 óta önálló kötetekben folyamatosan publikáló Bajnai a tudásának legjavát saját lemeztárából, a Marton-Bajnai Gyűjtemény-ből merítette, meríti. Az ország legnagyobb hanglemez magángyűjteménye azután 2014. január 31-én adományként került az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárába, ahol a hatalmas, sok tízezres anyag, immár szabadon kutathatóvá vált. A Marton-Bajnai Gyűjtemény volt a kiindulópontja dr. Szabó Ferenc János zenetörténész hanglemeztörténeti kutatásainak is. Ő így a magyar hanglemeztörténészek második generációjának oszlopos tagja lett, aki immár számos igen komoly tanulmánnyal tette le a névjegyét e téren is.
Az Eufon kötet kutatómunkáját jelentős mértékben támogatta az Arcanum Digitális Tudománytár, a Magyar Jazzkutatási Társaság és mindenekelőtt a Magyar Művészeti Akadémia, amely a „Hangzó Hungaricum” szakmai program megvalósítását a 2023. évben támogatta.
